Három éve végzett a Magyar Képzőművészeti Egyetemen. Rajzokat, akvarelleket, festményeket készít, melyek kiindulópontja és témája saját maga. Ám ezek mindegyikéről egy más nő néz ránk.
Mit üzensz a képeiddel?
A képeimen mindig az önfeltárás és önfeltárulkozás egy következő fokozatát rögzítem. Egyfajta régészeti leletek egy olyan ásatásról, melynek terepe a saját testem, és melynek talált tárgyai a saját életem eseményei. Egy olyan mikrovilágot teremtek, amely személyes történeteket mond el. A megfestett sztorik sokszor a sajátjaim, olyan kitárulkozások, melyek néha összekeverednek mások történeteivel, vagy mostanában az ókori mitológia egyes mítoszaival. Önelemző ember vagyok, nem félek magamat nézni, és megfesteni olyan dolgokat, amiket mások rejtegetnek. A képeim állandó szereplője én magam vagyok, melyeken hangsúlyosan jelenik meg a meztelen testem.
Női alkotóként nehezebb boldogulni Magyarországon?
Még ma is sokan gondolják úgy, hogy a festészet férfias szakma, de a nemek aránya lassan kiegyenlítődik a 20-as, 30-as generáción belül. Nekünk már nem kell az elfogadtatásunkért küzdeni, ezt megtették már előttünk. Szakmai sikert elérni nőként nem nehezebb, inkább a folyamatos alkotómunkát nehéz összeegyeztetni a nők más szerepeivel, például az anyasággal. Vannak előttem jó példák, de még ma is nagy a pályaelhagyók száma. Talán az sem véletlen, hogy az engem képviselő Deák Erika Galériában sok művész közt egyedül vagyok nő.
Zsuzsa legújabb kiállítása megtekinthető november 30-ától január 12-éig
a Deák Erika Galériában. (Bp. VI., Jókai tér 1.)
[Marie Claire, 2007. december]
‘),
