Schruff Milán

2013. július 22. |

Mindig tökéletesen biztos volt benne, hogy színész, méghozzá filmszínész szeretne lenni. Huszonnégy évesen meg is kapta élete első filmfőszerepét.


Színház

„Tizenegy éves voltam, amikor a székesfehérvári Vörösmarty Színház gyerekszínészeket keresett. Rávettem a családomat, hadd menjek el a felvételire. Beválogattak a Légy jó mindhalálig egyik szerepére, s onnantól minden évben játszhattam. A családban nincs művész, ezért előtte nem tudtam, mi az a színház. Filmszínész akartam lenni, mert nálam az egyenrangú volt a sztárság fogalmával. A Vörösmartyban azonban elbűvölt ez a világ.”

Iskola
„Bevallom őszintén, sosem voltam jó tanuló. Nyolcadik után a szakmunkásképzőbe (mélyépítő szakra) kellett jelentkeznem. Végül húszéves koromra sikerült eljutnom az érettségiig. Egyértelmű volt, hogy a Színművészeti Egyetemre jelentkezem, ahová azonnal fel is vettek.”

Film
„Rudolf Péter és Haumann Péter mellett szerepet kaptam a Kalandorok című filmben. Hihetetlen kiugrási lehetőségnek tartom, amellett hogy csodákat éltem át két ekkora színész mellett a forgatáson. Az ország tele van tehetségesebbnél tehetségesebb színészekkel, és nem ismeri őket jóformán senki. Remélem, ha látják az emberek a filmet, kíváncsiak lesznek rám Egerben is, ahol épp A nagyratörő című színdarabot próbálom. Nem akarok álszenteskedni, igenis szeretném, ha a film után a filmkészítők felkapnák a fejüket: »Nekem ez a srác kell, vele forgatom a következő filmemet.« Vagy ilyet nem szabad mondani?”

Szerencse
„Hiszem, hogy a vállamon mindig ott ül egy kisangyal, aki vigyáz rám. Lekopogom! A szerencse nagyon fontos a művészvilágban. A tehetség mellé kell egy jó darab, egy zseniális rendező és némi szerencse, hogy mindez a színésszel is találkozzon.”

[Marie Claire, 2008. február]

‘),

Még több Ez+Az