Az apró termetű, végtelenül kedves színésznő a kortárs színpadi világ egyik legegyedibb figurája. A Színművészeti Egyetem PhD hallgatója és a Pintér Béla és Társulata tagja éjt nappallá téve próbál. Most élete legjeiről mesélt.
A legszebb pillanat…
Sosem felejtem el az athéni olimpia vízilabdadöntőjét 2004-ben. Csodás pillanat volt, amikor a magyar válogatott szépséges tagjai felálltak a dobogó legfelső fokára. Büszke voltam.
A legemlékezetesebb pillanat…
Az első külföldi sikerem egy életre bevésődött az emlékezetembe. Állva tapsolt a közönség, boldogan, elégedetten, az áhítattól könnyes szemmel kezdtünk el hajlongani. Azt hittük, hosszú percekig tart majd a taps, mi pedig csak hajolgatunk, megköszönve a közönség visszajelzését. Ám a legnagyobb meglepetésünkre még ki se értünk az első taps után, a nézők már a ruhatárban voltak.
A legsikeresebb pillanat…
Díjat kaptam A sütemények királynője című darabban eljátszott szerepemért.
A legváratlanabb pillanat…
Átengedtek a forgalmi vizsgán.
A legbosszantóbb pillanat…
Rosszul állítottam be a videót, ezért nem tudtam megnézni a várva várt szumómeccset.
A legmegalázóbb pillanat…
Ha csaláson, lopáson vagy hazugságon kapnának, nem tudnám feldolgozni. Ez a veszély nem fenyeget. De szörnyen megalázónak tartanám, ha elesnék a színpadon anélkül, hogy azt az esést tényleg betervezném.
A legszerencsésebb pillanat…
Ha nyernék a lottón – sajnos azonban még sosem fordult velem ilyen elő.
A legelégedettebb pillanat…
Felvettek a Színművészeti Egyetem doktori iskolájába.
A legkreatívabb pillanat…
Amikor a színpadon sikerül legyőzni a félelmemet, és meg tudom valósítani, amit a rendező kér, illetve amit kitűztem magam elé.
A legjelentéktelenebb pillanat, mely mégis fontos…
Ha egy perccel gyorsabban futom le a szigetkört, mint máskor.
[Marie Claire, 2007. november]
‘),
