Útközben

2013. július 22. |

Bencze Ilona, Jászai Mari-díjas és Köztársasági Érdemrenddel is kitüntett színésznő túl van már jó néhány komoly, nehéz szerepen, most mégis egészen újfajta szakmai kihívás előtt áll: egy elmebeteg kémnőt alakít.

A Thália Stúdióban mutatják be február 18-án Pozsgai Zsolt A kolonc című darabját, amelynek műfaja: „elmejáték”. Nem szokványos szerep ez a portfóliójában.
Nagyon sokfajta szerepet játszottam már, de ennyire bonyolult személyiséget még nem alakítottam. Elsbeth Schragmüller valós személy: kémnő volt az első világháborúban, és 15 évet töltött egy elmegyógyintézetben.
Másként kell készülni egy pszichojátékra?
Sokat beszélgettem szakemberekkel, hogy minél többet megtudjak a betegségről.
Magánemberként érdeklik a világháborús történetek?
Mondjuk úgy, megnézem, de nem favorizálom. Egy ilyen történet viszont egyedülálló.
Más téren is új dolgokba kezdett. Nemrég jelent meg Arány és erény címmel az első könyve, amelyben interjút készít önmagával. Miért most érkezett el az idő?
Különösebb oka nem volt – egy kiadó felkért, hogy írjak könyvet. Én pedig úgy éreztem, nincsenek véletlenek.
Könnyen belehelyezkedett az írónő szerepébe?
Nekem soha semmi sem megy könnyen. 40 éve vagyok a pályán, de egyetlen munkám sem volt könnyű. Szeretek mindent tökéletesen megoldani, mindenen ezer százalékkal dolgozom. Ez a szerep sem volt könnyű, életemben először írtam. Nagyon szeretem ezt a könyvet, mert olyan lett, mint én. Ez a legnagyobb erénye.
Elismert művésznő – mire vágyik még?
Sosem voltak vágyaim, mindig rövidebb távú terveket tűzök ki. Éppen most indítottunk egy színészképző iskolát, játszom Sopronban, két premieren is lesz a közeljövőben – vagyis robogok tovább. De a családom és a szeretteim a legfontosabbak. Hogy mindenki egészséges legyen. Ebbe rengeteg energiát fektetek.

Szöveg: Tóth-Szántó Krisztina
Fotó: Emmer László, Galenus Kiadó

[Marie Claire, 2011. március]

‘),

Még több Ez+Az