A férfi, aki bejön nekünk: Kiss Attila

2020. február 03. |

Rovatunkban olyan férfiakkal beszélgetünk, akikre tehetségük, kreativitásuk, szakmai eredményeik kapcsán figyeltünk fel. Kíváncsiak vagyunk, kik vannak a sikerek mögött, mi a történetük, és merre tartanak. Ezúttal ismerkedjetek meg Kiss Attila borásszal.

Érdeklődésének középpontjában mindig is a bor állt, és bár a fiatal borászok generációját erősíti, immár tizedik éve vezeti gyöngyöstarjáni borászatát. Sikerrel, hiszen olyan elismerésekkel büszkélkedhet, mint hogy a 2013-as újbor versenyen a rozéja a Magyarország legjobb újbora címet kapta, vagy a nyolcadik helyezés a 2015-ös országos olaszrizling-teszten. Eltökélten és kitartóan dolgozik a mátrai régió népszerűsítésén, ennek is megvan az eredménye.

Laikusként azt gondolnám, hogy tél közepén egy borász csak lógatja a lábát, nincs különösebben dolga. Jól gondolom?

Az igaz, hogy most kevesebb a munka a szőlőben, de a pincében mindig van tennivaló, illetve erre az időszakra koncentrálódik a legtöbb üzleti feladat – az időm nagy részét a megbeszélések töltik ki. Egy borászat számára a tél is nagyon meghatározó, hiszen most kötjük meg az éves szerződéseket a meglévő és az új partnerekkel, most folynak az ártárgyalások is. Minden egyes évszaknak megvan a saját feladata, a borászat nem csak az őszből áll – vagy a nyárból, amikor lehet fröccsözni. (Nevet.)Mindig van munka, csak mindig más. Én azt szoktam mondani, hogy júliustól novemberig a pincében vagyok, novembertől júliusig pedig az értékesítést fejlesztem.

Az, hogy idén télen szinte nem is láttunk havat, és ilyen enyhe az idő, az számodra kedvező?

Nem, mert ez plusz munkát ad. Jó lenne, ha kicsit hidegebb lenne, mert akkor elpusztulnának a kártevők, kevesebbet kellene permetezni. De sajnos ezt nem tudjuk befolyásolni…

Ahogy azt sem, hogy a nyarak egyre forróbbak. Fel lehet készülni az éghajlatváltozásra?

Arra vannak megoldások, hogy a nyári nagy hőség ellen védekezni tudjunk a szőlőben. Egy nyár alatt két-három olyan kánikula van, ami eltart nyolc-tíz napig. Ez komoly károkat is okozhatna, de a művelésmódot és a szőlőnek a lombozatát át lehet úgy alakítani, hogy a napsugárzás ne érje közvetlenül a szőlőt, így nem égnek meg a fürtök.

A borászatot édesapád alapította a kilencvenes években, 2011-ben vetted át a vezetést. Egyértelmű volt, hogy követed az útját?

Igazából semmi nem indokolta, hogy nekem kell továbbvinnem az üzletet, hiszen van egy bátyám. Soha semmi nem volt rám erőltetve, egyszerűen engem mindig is nagyon érdekelt ez az egész. Mondjuk érthető, hiszen ebbe születtem bele. Már egész kicsiként megtetszett a borászkodás, ezért célirányosan erre a pályára készültem: a Soós István Borászati és Élelmiszeripari Szakgimnázium és Szakközépiskolában érettségiztem, a Budapesti Corvinus Egyetemen pedig szőlész-borász mérnökként diplomáztam.

Mik az első borral vagy szőlővel kapcsolatos emlékeid?

Van egy fénykép, ami kifejezetten kedves a számomra: 6-7 éves lehetek rajta, állok a bogyózógép végén, és egy nálam kétszer nagyobb vasvillával pakolom a kieső kocsányt.

A közeli egri és tokaji borvidék mellett mennyire nehéz kitűnni a tömegből egy mátrai borásznak?

Nehéz ráirányítani a figyelmet a Mátrára. Mondjuk Tokaj nincs annyira közel, de van egy olyan világszinten elismert borfajtája, az aszú, ami rettentően vonzza az érdeklődőket. Az egri borvidék vörösborokban erős, és jelentős történelmi múltja is van. A Mátrának elsősorban a természeti értékeire alapozunk, amelynek köszönhetően sokszínű és izgalmas borokat tudunk készíteni – ezek egyre több borfogyasztó számára ismertebbek és kedveltek.

Hogyan jellemeznéd a mátrai borokat?

Tíz évvel ezelőtt azt mondták, hogy a Mátra a könnyű, illatos, gyümölcsös fehérborok hazája, ma már ez bővült az értékes vörösborokkal.

Sokan még mindig nem hisznek abban, hogy a mátrai régióban lehet igazán jó vörösbort csinálni.

Semmi baj, én meg tudom mutatni hogy kell – ahogy még jó néhány borász ezen a borvidéken. Ebben tényleg nagyon hiszek, mert minden megvan a Mátrában ahhoz, hogy magas minőségű, szép borokat készítsünk. A Mátrának még nincs egy fix vezérfajtája, mint ahogy Villánynak, Szekszárdnak, Sopronnak vagy Etyeknek, ezért még lehet kísérletezni.

Valamelyest szubjektív, hogy egy bor jó, vagy sem. Te kinek a véleményére adsz?

Van jó és kevésbé jó bor, a jó borban pedig lehetnek jó vagy kevésbé odaillő stílusok. Szerencsére vannak Magyarországon olyan neves borszakértők, akiknek a véleményére maximálisan lehet adni, és itt kiemelném a szakmában elismert Herczeg Ágnest, aki nemrég a világ 31 legkiemelkedőbb új generációs borszakértőjének a listájára is felkerült. Ági szakmai véleménye sokat jelent számomra.

Nem elég a jó bor, kell egy tetszetős külső és név is. Nálad hogyan zajlik a névadás?

Hat-hét évvel ezelőtt, amikor az első saját portfóliómat készítettem, nagyon divatosak voltak a fantázianevek. Nekem is tetszett ez az irányzat, de már akkor is törekedtem arra, hogy a név valamelyest kapcsolatban legyen a bor fajtájával – ha más nem, legalább alliteráljanak. Így lett például Olivér az irsai olivér, Kékes a kékfrankos, Gyöngyi a gyöngyözőbor. Az olaszrizlinggel más volt a helyzet: amikor a címkéket terveztük, a grafikusoknak jeleztem, hogy erre a fajtára kiemelt hangsúlyt szeretnék fektetni, akik nem értették, hogy miért pont erre, amikor több mint százféle olaszrizling van a polcokon. Szó szót követett, majd azzal zártam a beszélgetést, hogy csak azért is lehet jó olaszrizlinget készíteni. Így lett Csakazértis a neve.

Egyébként is jellemző rád a „csak azért is” hozzáállás?

Tudok akaratos lenni, az biztos, és szeretem elérni a célokat is, amiket kitűzök magam elé. De két lábbal állok a földön, reálisan gondolkozom és reális álmaim vannak.

A kritikák szerint divatosak a boraid. Mi számít most trendinek?

A fenntarthatóság a borkészítésben is még inkább előtérbe került, egyre többen keresik a vegán borokat – nekünk is van egy ilyen tételünk. De alapvetően elmondható, hogy elsőre mindig a dizájn alapján választunk bort: ha tetszik a címke és a név, szívesebben vesszük le a polcról. Ha tetszett a bor stílusa, akkor pedig megvesszük újra. A trendek egyébként évszakfüggők, és nem is kell vakon követni őket, szerintem az a legfontosabb, hogy minden bor fajtajelleges és tiszta legyen. Utóbbit nem a fizikai tisztaságra értem, hanem az ízre és az illatra.

A fenntarthatóság jegyében egyre többet hallani organikus, illetve biodinamikus borokról is.

Nekünk is az a célunk, hogy a környezetet legkevésbé terhelő működést tudjunk kialakítani, de nem engedhetjük meg magunknak, hogy olyan alacsony legyen a termésmennyiségünk, mint az organikus gazdaságoké. Ez nem jelenti azt, hogy kizsigereljük a szőlőt vagy a földet, sőt! Szüret után a kocsányt és a törkölyt visszahordjuk a szőlőbe, bedolgozzuk a talajba, tehát lényegében csak a mustot vesszük el tőle.

Borásznak lenni is trendi. Sőt, akár irigylésre méltónak is tűnhet egy olyan szakma, amiben a munkaköri leírás része a borkóstolás, a hesszelés a szőlőben…

Jó szívvel ajánlom, mindenkinek ezt a szakmát, akinek nem okoz gondot a reggel hatórás kelés, és az, hogy sokszor este kilencig is dolgozni kell. Kívülről tényleg nagyon trendinek tűnik, de amit felsoroltál, azzal az időm maximum öt százaléka telik.

Pedig mintha egyre több borász lenne. Vagy csak nagyobb figyelmet kapnak a fiatalok?

Az, hogy egyre több a borász, egy kényes kérdés. Ahogy sok más szakmában is megfigyelhető, a borászatban is egyre többen próbálják ki magukat. Ami pedig a fiatal, tehetséges borászokat illeti: folyamatosan történik egy generációváltás, ami új lendületet ad a szakmának. A fiatal borászok ráadásul jobban meg tudják szólítani a Z generációt, amelynek idősebb tagjai már érdeklődő borfogyasztók.

Melyik munkafolyamat a kedvenced?

Mindegyiket szeretem, mindegyiknek megvan a sajátossága. A telet kihívásként élem meg, mert a tárgyalásokon fejben nagyon ott kell lenni, de ez motivációt is ad. A szüreti és a teljes vegetációs, azaz fejlődési időszak meg azért fantasztikus, mert ilyenkor gyakorlatilag alkotunk. A szőlő fakadásától kezdve elkezdünk gondozni egy gyümölcsöt, ami már önmagában csodás dolog, de itt nem állunk meg, tovább dolgozunk vele: bort készítünk belőle, ami az emberek asztalára kerül, és ki tudja, milyen alkalomból koccintanak vele.

Egyetértesz azzal, hogy a borkészítés is művészet?

Persze. A természet segítségével alkotunk egy olyan élelmiszert, aminek nemcsak élvezeti értéke, de története és lelke is van.

Ha étterembe mész, előbb nézed meg az itallapot, mint az étlapot?

Általában igen. (Nevet.)

És ha a barátaiddal iszogatsz, akkor csak és kizárólag bor kerülhet a poharadba?

Nem. Szeretem a bort, nagyon sok helyen megkóstolom, szeretek is borozni, de nem élvez kizárólagosságot. Ha nem bor, akkor gin.

Melyik a kedvenc saját borod? Tudsz egyáltalán választani?

Erre begyakorolt válaszom van, mert ezt mindenki megkérdezi. (Nevet.)Mindig más, igazából évszak- és hangulatfüggő, mert mondjuk nyáron nem tudnék felbontani egy testes vörösbort. Nagyon szeretem az olaszrizlingünket és a gyöngyöző borunkat, illetve a most elkészült cabernet sauvignon borunkat is.

Csak azok alapján, amiket eddig mondtál, egyszerre tűnsz borásznak, marketingesnek, értékesítőnek és pénzügyesnek.

Ez nagyjából így is van, sok mindenre kell, hogy rálátásom legyen, és minden egyes területet szükséges ismernem, hogy hiteles lehessek.

És ha éppen nincs tennivaló – már, ha van ilyen –, mivel töltöd az idődet kikapcsolódás gyanánt?

Volt, hogy nem hagytam magamnak szabadidőt, teljesen beszippantott a munka. Mára már sikerült kialakítanom egy egészségesebb életritmust – bár van, hogy esténként így is borászati témákban böngészem hosszasan a netet. Szeretem a téli sportokat és szívesen utazom. Ezek lelkileg és fizikailag is feltöltenek. Olyan élménylöketet adnak, hogy sokkal produktívabbá tesznek.

Az utazások alkalmával előnyben részesíted a híres borvidékeket?

Általában nem azért utazom, hogy egy borvidéket felfedezzek, hanem hogy jól érezzem magam. Persze összefügghet a kettő, de ha lehet, akkor a szabadságom alatt félreteszem a szakmámat is.

Hova utaznál tanulmányi céllal?

Európán belül nagyon szeretem a francia és az olasz régiókat, de néhány újvilági borászatot is szívesen megnéznék. Tudom, hogy az amerikaiaknak és az ausztráloknak egészen más a technológiai fejlettségük, teljesen más mennyiségekben dolgoznak, és sokkal lazább a bortörvényük is.

Hol szeretnéd látni tíz év múlva a Kiss Attila borászatot?

Szeretném, ha öt-tíz év múlva megépülne egy új borászat, ami Kiss Attila élménybirtok néven futna – valószínűleg össze is fog jönni, mert van hozzá egy sikeres pályázatunk. Ez egy olyan borászat lesz, ami nem csupán a borról szól. A cél az, hogy az odalátogatók legalább 24 órát eltöltsenek az élménybirtokon, részt vegyenek pincelátogatáson, borkóstoláson, és a Mátra természeti értékeit is felfedezzék. A Mátra mind a négy évszakra kínál programot: most lehet élvezni a téli sportokat, tavasszal és nyáron kirándulni, ősszel pedig a színes természet látványában gyönyörködhetünk, vagy akár válogathatunk a különböző wellness-lehetőségek közül is.

Fotó: CJ

A férfi, aki bejön nekünk: Sándor Péter

A férfi, aki bejön nekünk: Sándor Péter

Rovatunkban olyan férfiakkal beszélgetünk, akikre tehetségük, kreativitásuk, szakmai eredményeik kapcsán figyeltünk fel. Ezúttal ismerkedjetek meg Sándor Péter színésszel.

Szólj hozzá te is!

Még több Gasztró