A nemes alkalom akkor érkezett el, amikor elhatároztam, hogy timpanót készítek, az Olasz módra című filmből ismert tésztaóriást. Úgy voltam vele, ha már ennyi időt és energiát rászánok egy receptre, akkor ahhoz bizony, amit csak lehet, házilag fogok elkészíteni. A specialitásnak pedig szerves része a tojásos tészta, így belevetettem magam a gyúrás-nyújtásba.
Vagyis csak majdnem. Az első adag tésztám ugyanis valahogy sehogy sem akart összeállni, akárhogy is próbálkoztam. A sírás és a feladás szélén állva aztán úgy döntöttem, segítségért fordulok a nagyokhoz, és megnéztem, hogy készít tésztát Gennaro Contaldo. Nos, ugyanúgy, mint ahogy nekem nem sikerült. A videóban viszont elejt egy fél mondatot arról, hogy
az egész gyúrás folyamatát megúszhatjuk egy késes robotgép segítségével.
Némi kétkedéssel fogadtam ugyan az ötletet, de úgy voltam vele, abból nem lehet baj, ha kipróbálom.
A recept arányai a szokásosak: minden 100 gramm liszthez (a legjobb a 00-ás, de nekem 55-össel is működött) adunk egy tojást és egy csipet sót. A különbség mindössze annyi, hogy nyújtódeszka helyett mindezt egy robotgép tartályába pakoljuk, majd potom 45 másodperc alatt összedolgoztatjuk vele a tésztát. És akár hiszitek, akár nem, a módszer tökéletesen bevált! A tészta gyönyörű sárga, ruganyos és puha lett, de annyira, hogy öröm volt ránézni. Rögtön le is gyártottam még egy adagot ezzel a metódussal, ha másért nem, hát bizonyításképp, hogy nem a puszta szerencse játszadozik velem. De nem, a második futam is éppoly sikeres lett, mint az első.
Én azonban most ragaszkodtam a filmes verzióhoz, és garganellit készítettem egy kölcsönkért gnocchiformázó segítségével. A garganelli, vagyis gégecsőtészta a keresztirányú bordázatáról ismert, amit úgy a legegyszerűbb elérni, ha az apró, négyzetekre vágott tésztadarabokat az egyik átlójuk mentén csavarjuk fel valamilyen bordázott felületen. Nem mondom, aprólékos és időigényes munkáról van szó, de közben tartsa bennünk a lelket a gondolat, hogy a kész tészta annyira szuper lesz, hogy Sophia Lorent is megszégyenítő módon fogunk örülni neki.
A kész tésztát némi pihentetés után ki is főzetjük, és valamilyen isteni szósszal és jó minőségű olasz sajttal nyakon szórva már ehetjük is. Vagy akár hagyhatjuk egy napot száradni, így elkészítve az első adag házi száraztésztánkat – mindenki irigyelni fog érte minket. Szóval tésztakészítésre fel! Andiamo!
A receptért kattints a Nosalty oldalára!
