Gratulálok a díjhoz! Hogyan találtál rá erre a projektre?
Köszönöm szépen! Habár a Magyar Szőrme- és Bőripari Szövetség versenye évek óta megrendezésre kerül, én az idén hallottam róla először és nagyon inspirált a lehetőség, hogy ezzel a tradicionális anyaggal foglalkozhatok. A perzsabárány szőrméjére esett a választásom, mert az anyag mintázata és tapintása különösen modern formák létrehozására alkalmas. Egy régi családi perzsabundát alakítottam át, bőrrel kombinálva. Számomra ez nem csupán tervezés volt, hanem egy személyes történet is, amelyben a hagyományt, a fenntarthatóságot újraértelmezhettem.
Hogyan alakult ki a divat és design iránti szenvedélyed?
A családom kreatív légköre meghatározó volt. Már gyerekként elkezdtem érdeklődni a kézműves tevékenységek iránt, és ez a Török Pál utcai Képző- és Iparművészeti Szakközépiskolában formálódott hivatássá. A bőrművesség már itt megfogott, majd az Iparművészeti Főiskola – ma MOME – bőrszakán mélyítettem el tudásomat.
Mi volt az első jelentős projekted?
A diplomamunkám volt az első igazán nagy kihívás. Egy túralovas kollekciót terveztem Virág Tímea évfolyamtársammal közösen. Bár a lovassport szigorú szabályai szűkítették a mozgásterünket, kreatív megoldásokat találtunk. A kollekció nemcsak díjnyertes lett, hanem az egyik legfontosabb tapasztalatom is: megtanultam, hogy a korlátok serkentik a kreativitást.
Hogyan kezdődött a szakmai karriered?
Tiszakeszin a Ben-Ross Kft. cipőgyárában kezdtem tervezőként. Az ipari gyártás szigorú keretei sokat tanítottak arról, hogyan lehet az ötleteket gyakorlatban megvalósítani. Később külföldi vásárokra jártam, főként Olaszországba, és ez az élmény megnyitotta számomra az utat a nemzetközi piac felé.
Mesélj az olaszországi tapasztalataidról!
Az olasz évek nagyon inspirálóak voltak. 2005-től egy Padova melletti cipőgyárban dolgoztam, és olyan márkákkal működtem együtt, mint a Marséll vagy a VicMatié. Az ottani színek, anyagok és formák sokszínűsége mély benyomást tett rám. Az olasz dizájn egyszerre kifinomult és kísérletező, ami hozzájárult a tervezési módszereim és az ízlésem fejlődéséhez.
Hogyan zajlik nálad a tervezési folyamat?
Az ihlet számomra nem misztikus jelenség, sokkal inkább a munkafolyamat része. Elsőként alapos kutatást végzek: megértem a megrendelő igényeit, tanulmányozom a feladat hátterét, majd elkezdek anyagokat gyűjteni. Mindig törekszem arra, hogy a tervezés során a lényeget tartsam szem előtt, és radikálisan redukáljam a felesleges elemeket.
Miért részesíted előnyben a természetes anyagokat?
A természetes anyagok nemcsak esztétikusak, de fenntarthatók is. A bőr és a szőrme szépen öregszik, és megfelelő gondoskodással hosszú életűvé tehető. Fontosnak tartom, hogy olyan tárgyakat készítsek, amelyek időtállók és javíthatók. Az újrahasznosítás is nagy szerepet játszik a munkámban: szeretek régi tárgyakat újragondolni, és azokból valami teljesen újat létrehozni.
Mit tanácsolnál a fiatal tervezőknek?
A legfontosabb tanácsom talán az, hogy merjenek egyszerűsíteni. Az információk és ötletek túltengése könnyen káoszt okozhat, ezért érdemes leszűkíteni a fókuszt. Egy sikeres tervezési folyamat kulcsa, hogy a lényegre koncentráljunk, és a korlátokat ne akadályként, hanem inspirációként kezeljük.
Készítesz egyedi megrendeléseket? Hol találhatnak meg az érdeklődők?
Igen, mindig szívesen dolgozom személyes igények alapján. Az Instagramon keresztül érhetnek el az érdeklődők.
A cikk megjelenését támogatta:
Szerző: Petrovics Kinga
