Az egykori Hold utcai piac belső terébe belépve egy égitestszerű, kavargó fényforrással találjuk szemben magunkat – ha pedig egy picit elfordulunk balra, követve a ritmikus „The Sun” hangokat, feltűnik Otto Piene „A Nap szétterjedése” című munkájának vetített lüktetése is. Az első pillanattól egyértelmű, hogy nem hagyományos múzeumi térbe érkeztünk, hanem egy magával ragadó, immerzív élménybe, ami azonban sokkal több egyszerű „Instagram-látványosságnál”.
A budapesti Light Art Museum 2022-ben nyitott meg teljesen magánfinanszírozásból, jelenleg pedig már negyedik tárlata fut More Than Human címmel. Az aktuális kiállítás témája a poszthumanizmus kérdésköre, melynek egyik legfőbb állítása, hogy megkérdőjelezzük az ember szerepét a világegyetem központi, uralkodó entitásaként. A téma egyszerre nagyon aktuális és jól működik a Light Art Museum egyik fontos koncepciójával, a kortárs képzőművészet egyik legizgalmasabb irányzatának számító ArtScience alkotóinak kiemelésével.
A poszthumanizmusban a technológia és a tudomány kérdései többféle módon is megjelennek. Milyen az „emberin túli”, technológia által tökéletesített ember, hová tartanak az olyan új technológiák, mint a mesterséges intelligencia, milyen lehet az ember nélküli, laboratóriumokban létrehozott lények által uralt jövő? A More Than Human kiállítás többek között ezeket a kérdéseket feszegeti, miközben olyan élményt nyújt, ami beszippant, lenyűgöz vagy éppen zsigeri módon felkavar.
Intim terek és hipnotikus látványok
A Light Art Museum egyik legizgalmasabb adottsága maga a tér, amely sokat megőrzött az eredeti vásárcsarnok strukturájából, de úgy alakították át, hogy az egykori piaci standok saját privát „fülkékként” szolgáljanak a műalkotásoknak. A teljes sötétségbe burkolózó múzeumban felbukkanó fényforrások és sejtelmes hanghatások vonzzák a tekintetet, miközben szinte minden egyes alkotásnál beléphetünk egy olyan intim térbe, ahol sokkal intenzívebben élhetjük meg a befogadói élményt.
Jonny Niesche és Mark Pritchard Hang és Látvány című installációjának terébe érbe egy pulzáló speciális tükörrel találjuk szemben magunkat. Az élénk narancsos-vöröses szoba már önmagában feszegeti az érzékelés befogadóképességét, de ahogyan a mélynyomók basszusától rezgő, majd kitisztuló tükör, egyszerre érzünk valamiféle nyugtalanságot és bizarr egybeolvadást a látvánnyal. Ez az alkotás jól összefoglalja a kiállítási élményt: ahogyan figyeljük tükörképünk metamorfózisát és érezzük a szinte belülről rezgető hangokat, tényleg mi magunk is részesévé válunk a műalkotásnak.
Jonny Niesche, Mark Pritchard: Sound and Vision (Mery, Mercy, Me)
Talán még ennél is immerzívebb élményt nyújt a kiállítás egyik leglátványosabb alkotása, a Saeculum (Vicsek Viktor, Rodrigo Guzman) 360 fokos installációja, ahol egy felfújt „léggömbbe” lépve tapasztalhatjuk meg a pszichedelikusan kavargó vizuálok zsigeri hatásait. Bizonytalanná válik a járásunk, elveszítjük a helyünket a térben – ha viszont leülünk egy picit, és csak figyeljük az átalakuló formákat és színeket, egészen meditatív állapotba kerülhetünk.
De ugyanúgy hipnotikus látványt nyújt Anthony McCall Kúpot rajzoló vonal című alkotása, mely a mozit dekonstruálja annak esszenciájára: fényre és időre. Az alkotásban egy 16 mm-es vetítőgép segítségével egy animált vonal lassan, harminc perc alatt rajzol ki egy körvonalat, melyet ködgéppel tesznek láthatóvá és tapinthatóvá. Az így létrejövő „ködkúpba” a befogadó is beléphet, testével alakíthatja maga körül az anyagot, miközben a teljes sötétségben nem marad más, csak mi és a műalkotás.
Tudományos kísérletek a szemünk előtt
Míg egyes műalkotások esetében inkább „csak” eszköz a technológia, másoknál esszenciális része az adott installációnak. Ilyen például az Élő tanulmányok_Pikoplantonika című alkotás, ahol méretes terráriumokba telepített cianobaktériumok fotoszintézisét figyelhetjük. Ez a munka olyannyira tudományos jellegű, hogy a Múzeumnak rendszeresen be kell számolnia a folyamatokról egy svájci kutatóközpontnak.
A Mimikri szintén egy kutatásalapú műalkotás, ahol rovarok és növények hibridizációjából kialakuló különös fajok születésének lehetünk szemtanúi. A fuse* kollektíva alkotása mesterséges intelligencia segítségével vizsgál különböző evolúciós pályákat, nemcsak lehetséges jövőket villantva fel, de a természet alkalmazkodóképességét is dicsérve.
fuse* Mimikri
Ezek az alkotások úgy hívnak közös gondolkodásra az emberiség és a Föld jövőjének legégetőbb (és gyakran egyáltalán nem könnyű) kérdéseivel kapcsolatban, hogy közben nem akarnak sokkolni vagy katasztrofizálni – a kurátorok tudatosan olyan alkotásokat válogattak, amelyek okos, érzékeny és konstruktív megoldásokat vetnek fel olyan nehéz témákban is, mint például a klímaváltozás vagy az élővilág pusztulása.
Az Instagram-storyktól a magasművészetig
Bár rengeteg az izgalmas koncepció, a Light Art Museum 38 műalkotásból álló tárlata egyáltalán nem terhel túl minket, hiszen a befogadás többféle síkon is működhet. Egyes műalkotásoknál élvezhetjük a magával ragadó látványt: perceken keresztül figyelhetjük a fénycsíkok táncát, beléphetünk a színes villódzásba, vagy figyelhetjük, ahogyan az esőcseppek „felfelé hullanak” a sötét teremben. Rengetegen vannak, akik szinte minden installációnál szelfit készítenek, vagy Instagram storykat forgatnak a fények és hangok játékáról. És ez teljesen rendben van: a Light Art Museum különleges és rendhagyó tere részben épp ezekért a látványokért és zsigeri élményekért van – és emiatt akár egészen kicsi gyerekekkel is érdemes ellátogatni.
Akit pedig mélyebben is érdekelnek az alkotások, az nyugodtan elmélyedhet a poszthumanizmus fejtegetésében és a tudomány és művészet határán egyensúlyozó koncepciókban. Azt azért fontos kiemelni, hogy a Light Art Museum nem csak a menő Instagram-posztokról szól: olyan nemzetközileg elismert kortárs képzőművészeket hoz el Magyarországra, akiket még sehol máshol nem láthattunk.
A speciális technológiai adottságoknak köszönhetően a modern művészet legizgalmasabb irányzatai juthattak el Budapestre, és egy rakás friss alkotói hang kapott teret az egykori Hold utcai piacon. Az egy téma köré szerveződő, mégis számos különböző irányból, sokféle megoldással közelítő alkotások pedig azokat is közelebb hozhatják a művészethez, akik eddig úgy érezték, kevésbé érdeklődnek a kortárs alkotások iránt.
Tomas Saraceno: How to entangle the Universe in a Spider Web
Fotó: Bíró Dávid (Light Art Museum)
Promóció
