Első könyves írónő, kétgyerekes édesanya, aki pontosan tudja, hogy az élet játszóterén egy nőnek milyen akadályokkal kell megküzdenie, milyen hétköznapi játszmákat kell megnyernie.
„A reggeli oviba menetel abban különbözik a délutáni elhozataltól, hogy szinte kivétel nélkül mindenki (elsősorban az anyukák) elég keményen néznek ki. Valaki abszolút smink nélkül érkezik, valaki maciban, hogy ő futni megy a Normafához (jó duma), valaki napszemüvegben még akkor is, ha nem süt a nap, valaki pedig csak délután köszön, hogy ne kelljen kontaktálni.” (Novum)
Előtérben az író: Bábel-Szücs Szilvia
Kommunikáció és szociológia szakot végeztél, majd a piackutatás területén dolgoztál. Mikor döntöttél úgy, hogy elhagyod az üzleti pályát, és írni kezdesz?
Hogy mi volt az első lépés? A második gyermekem születése előtt elkezdtem írni egy blogot. Egy idő után egyre többen olvasták. Két évvel később mégis abbahagytam. Sorra érkeztek az e-mailek, hogy folytassam, hiszen mindenkinek tetszettek az irományaim. Ez adta az ötletet az íráshoz. A könyv félig a blog anyagából áll össze, félig fikció.
Egy gyerekkori könyvélmény, a fantáziád vagy a gyermekeid segítettek az írásban?
Érdekes, de az összes fikciós rész valahol, valakivel megesett már. Velem vagy mással, csak nem így, nem ott és nem akkor. Nem gondolom, hogy író vagyok attól, hogy írtam egy könyvet. A fikciós rész megalkotásánál féltem attól, hogy hazudok, hiszen a blogomban mindig az igazat írtam. Aztán elhittem, hogy ez egy történet, amit leírok, csak másként. Hozzátettem, vagy épp elvettem belőle. Szórakoztatott ez a folyamat. Így lesz még folytatás.
[Marie Claire, 2008. július]
‘),
