A hónap könyve – Lévai Katalin: Vörös szőnyeg

2013. július 22.

Második regénye talán még felkavaróbb, mint a Párnakönyv. Írásai a női lét tapasztalatairól szólnak, hőse ünnepelt színésznő, aki egy politikával fűszerezett szerelmi háromszögbe csöppen, és nem tudni, lesz-e elég ereje, hogy tisztességes maradjon.

„Sokáig másként gondolkodott erről. Nem akart úgy élni, ahogy az anyja, a szomszédjai vagy a sarki fűszeres, inkább  élvezni akarta a szabadságát, s ha ahhoz volt kedve, hogy egy nős férfi karjaiban töltse a délutánjait, hát azt tette. Éppen eleget kellett alkalmazkodnia rendezőkhöz, kollégákhoz, barátokhoz, akiktől mindig félt, mert a lelkét akarták, és tele voltak követelésekkel.” (Alexandra Kiadó)

Előtérben az író: Lévai Katalin

Jól hallottam, hogy imád repülőn olvasni? Írni is?
A repülő csodálatos találmány, ott tényleg szárnyal az ember gondolata, fantáziája, legyen szó akár olvasásról, akár írásról. Általában egy út alatt elolvasok egy könyvet. S mivel rengeteget utazom, oldalak ezreit olvasom el évente.

Mindig ilyen sokat olvasott?
Mióta az eszemet tudom, de talán már előtte is. Létszükségletem az olvasás.

Sokáig „csak” szociológiai értekezéseket írt.
A szépírás az én coming outom. 1989-től tizennégy éven át voltam az Esély szociológiai folyóirat főszerkesztője. Az igazi énemet évekig a szakmaiság páncélja mögé bújtattam. Most azt hiszem, a koromnak is köszönhetően, már bátran belevágok merész témákba is.

Kinek a műveit olvassa mostanában szívesen?
Carlos Fuentes írásaiba szerettem bele, amelyek majd felrobbannak az érzelmektől. Bármikor képes vagyok elővenni egy régebbi művét. Ez egyébként is jellemző rám. Minden újraolvasásnál felfedezek egy műben valami újat, ami örömmel tölt el.

[Marie Claire, 2008. január]

‘),