Szalóczi Dániel: Csakrádfigyelős
Egy verseskötet a szerelemről. De nem a megjátszott, elvárások alapján megélt szerelemről, hanem arról, ami még ösztönös, őszinte, gyermeki. A kötet játszik velünk, megnevettet, és könnyet csal a szemünkbe. Egy idő után pedig azon kapjuk magunkat, hogy kívülről fújjuk az összes verset. Végtelenül őszinte és zseniálisan egyszerű. (K.U.K. Kiadó)
Alessandro Baricco: Novecento
A Virginia nevű gőzhajó a két világháború között megállás nélkül rótta az utat Európa és Amerika között. A legenda szerint a hajón játszott egy valódi tehetség, egy született zongorista, aki sosem lépett a szárazföldre. A hajón született, ott élt, és – azt beszélik – ott is halt meg. Baricco kisregénye nehezen önthető szavakba. Gondolatfoszlányok és monológok kusza szövevénye. Azon kevés könyvek egyike, aminek a végén azt érezzük, bár újra és újra elölről kezdhetnénk.(Helikon)
Jeanette Winterson: Miért lennél boldog, ha lehetsz normális?
Jeanette Winterson önéletrajzi könyvében nem kertel, és nem kér elnézést. Őszintén ír az árvaságról, az örökbefogadásról és a homoszexualitásról. Ez a regény egy csipetnyi öniróniával és nagy adag humorral nem csak a „normális” meglehetősen relatív fogalmát írja körbe, de az árva gyerekek zárt világába is bepillantást enged. (Park)
Gilles Legardinier: Állítsd le magad, Julie!
Ebben a regényben az a szép, hogy nem akar többnek látszani, mint ami. Egy szórakoztató történet, amiben a kissé esetlen Julie szerepébe sokan könnyedén bele tudjuk magunkat képzelni. És miközben Julie csetlik-botlik, amolyan Bridget Jones-osan, a cselekmény is szépen gömbölyödik körülötte. Könnyed kikapcsolódás egy kád forró víz kíséretében. (Park)
