Éppen csak túl vagy az Elfújta a szél premierjén. Scarlett nem tipikus Zsuzsis naiva szerep.
Úgy érzem, mostanra értem meg színészileg egy ilyen szerepre. Scarlett nem feltétlenül az én habitusom, nem teljesen az én karakterem, és mégis megkaptam. Egy színésznő életében ez az igazi kihívás. Ez most kiugrási lehetőség számomra. Az én világomból kicsit kikacsintok egy másik világ felé. Alig van párhuzam a figura és köztem, olyan egyébként alapvető emberi tulajdonságokat kellett kidomborítanom, amelyek rám nem jellemzőek. Az egyik legizgalmasabb feladat volt a pályám során.
Ahogy eljutsz az említett tulajdonságokig, a felszín alá hatolsz, jó kis önismereti tréning.
Igen, az ember elmélyül saját magában, és igyekszik ezeket a színeket előhozni. Nem mondom, hogy tányértörős lettem, vagy nagyobb amplitúdón mozog a kedélyállapotom. Viszont sikerült ezeket az érzelmeket is előcsalogatnom magamból.
A Mozart! című musicalben a zseni feleségét, Constanze-t játszottad. Érzek némi hasonlóságot a két figura között.
Eddig ezen még nem gondolkodtam, de igazad lehet. Scarlett talán összetettebb, az ő vonzereje a kiszámíthatatlanságában rejlik. Constanze kiszámíthatóbb személyiség.
2006-ban a Szegedi Szabadtéri Játékokon a Rudolf című musical női főszereplőjeként léphettél a színpadra négyezer ember elé. Az előadás előtt többször is láttalak a takarásban, egyszerre volt az akkori Vágó Zsuzsi megszeppent, mégis céltudatos. Nagyon akartad, hogy jó legyél.
A megszeppent szó abszolút helyén való. Miskolci születésű vagyok. Amikor egy vidéki ember felkerül Budapestre, rácsodálkozik a világra. Én burokban nevelkedtem, fel kellett nőnöm a nagyvároshoz, a Budapesti Operettszínházhoz, és az egész élethez. Hirtelen nagy dózisban kaptam mindent. Akkor, 2006-ban még megszeppenve álltam ott, de mára már úgy érzem, felnőttem ezekhez a feladatokhoz.
Szeged nem az egyetlen szabadtéri színpados pont az életedben.
Érdekes, mert a Rudolf óta én most játszottam először Szegeden az Elfújta a szélben. Viszont sok más produkcióban részt vehettem, Sopronban és Baján a Miss Saigonban. Baján egyébként a Rómeó és Júliában is bemutatkozhattam. Ami biztos, hogy a szegedi Dóm térnek különleges varázsa van, ha az ember ott énekelhet, szárnyakat kap.
Örülök, hogy említetted a Miss Saigont. A főszereplő, Kim talán a musicalirodalom egyik legnagyobb szerepfejlődésen keresztülmenő figurája. Szűzlányból szerelmes, majd magára hagyott asszony, végül anya, aki a fiáért ölni is képes. Aztán eldobja érte a saját életét is. Mennyire fontos pontja a pályádnak ez a szerep?
Egy álmom vált valóra a Miss Saigonnal. Gyerekként oda voltam a zenéjéért, és maga a történet is nagyon megfogott. Hatalmas mérföldkő volt, zeneileg az egyik legnehezebb musicalnek tartom. És ahogy említetted, színészileg sem egyszerű, nagy szerepívet kell bejárnom. Óriási feladat volt. De ide tudom sorolni a Rebeccat is. Az ottani figurámnak is kislányból felnőtt nővé kell válnia. Ez erős párhuzamba állítható a saját életemmel. Ezek a szerepek mind hozzásegítettek ahhoz, hogy egy összetett Scarlettet tudjak megformálni.
Kemény sorsok. Egy este gyilkolsz a színpadon, néha leég a házad, és van, hogy rettegsz a gyermeked sorsa miatt, vagy épp elveszíted az édesapádat. Könnyen visszatérsz a való életbe az előadások után?
Abszolút. Olyasfajta ember vagyok, akinek a színpad egy álom. Te vagy a főszereplő, de nem feltétlenül történik meg veled. A színpad is ilyen, nem ölök embert, nem leszek öngyilkos, nem ég le a házunk. Szerencsére. (nevet) Az a jó a mi szakmánkban, hogy szélsőségeket élhetünk meg maradandó következmények nélkül. Hiába ölöm meg magam, mint Júlia, nem megyek haza depressziósan. Lemegy a függöny, és felébredek az álomból. Ahogy levetem a jelmezem, ezeket az érzelmeket a színházban hagyom. Vágó Zsuzsiként megyek haza.
Mennyi ideje van magára Vágó Zsuzsinak így karácsony tájékán?
Lesz most pár napom, gyorsan végigjárom az üzleteket. Egyébként ez most egy húzósabb hónap, ilyen lesz a január is, tizenhat előadásban játszom majd. Karácsonykor is színpadon leszek, a Rómeó és Júliában. Ez persze nagy öröm. Imádom, és ez az életem.
Karácsonyhoz köthető családi hagyományaitok vannak?
A férjemmel kitaláltuk, hogy az egyik évben ketten vagyunk, következő évben az ő szüleinél, aztán az én szüleimnél ünnepelünk. Idén Miskolc következik, az én szüleimhez látogatunk. Nagyon várom már, rég volt ilyen. 25-én persze jövünk vissza Budapestre, előadásom lesz délután.
Lehet, hogy buta kérdés, énekelsz otthon szenteste? Vagy azért ez családon belül nem jellemző, és te sem viszedhaza a munkát?
Nem buta kérdés, a Mennyből az angyalt szoktuk énekelni a fa alatt. Van egy bakelitlemezünk, amin Vikidál Gyula és Varga Miklós énekelnek karácsonyi dalokat, azt szoktuk lejátszani a régi lemezjátszón. Még működik. Hagyomány még anyával közösen a mézeskalácssütés, valószínű, hogy idén is megsütjük és kidíszítjük ezeket a kis süteményeket.
Fotó: Kirschner Anna
