Meglepő módon Boggie-val nem kettesben találkozunk: egy fiatalember kíséretében érkezett, Sinha Róbert gitárművésszel.
Robival honnan az ismeretség?
Tavaly ismerkedtünk meg a Kapolcs Fesztivál sajtótájékoztatóján. Első pillanatban szimpatikusak voltunk egymás számára, így csak idő kérdése volt, hogy kipróbáljuk, hogyan tud működni a közös zenélés kettőnk között.
Te a dzsessz műfajából jöttél, Robi a világzenében járatos. Hogyan születik ebből egy közös új stílus?
Nekünk is eltartott egy darabig, mire rájöttünk (nevet). Az első fél évben csak próbálkoztunk, Robi játszotta a gitáron az elképzeléseit, én meg dallamokat próbálgattam rájuk. Aztán egyszer csak megtörtént a csoda: egymásra éreztünk. Azóta magától értetődően megy a közös alkotás. Utolsó pillanatban is több új számot raktunk össze, ami a pop, a dzsessz és a világzene határán mozog. Ebben persze a közelgő koncert időpontja is nagyban motivált bennünket (nevet).
Február 21-én koncertet adtatok Amszterdamban a Rijksmuseumban. Miért pont ott?
A múzeumban ezzel a koncerttel az 1676-ban elhurcolt protestáns magyar gályarabokra emlékeznek, és Robi egyik magyar felmenője – hihetetlen módon – köztük volt. Mikor Hollandiában fellépőt kerestek az estre, a kinti magyar nagykövetnek eszébe jutott ez a furcsa történet, amit Robitól hallott korábban, és egyből őt ajánlotta. Aki meg ekkor már egyértelműen a közös műsorunkban gondolkodott.
Így született meg ez a sajátos crossover produkció, ami például Sting számokat és bossanova ritmusokat is vegyít…
Tulajdonképpen igen. Elsőként a nappalinkban mutattuk be a két részre osztott baráti társaságunknak. Bevallom, rég izgultam ennyire. De azt mondhatom, nagyon jól sikerült végül. Hivatalosan pedig a Borpatikában vezettük fel a műsort.
Mennyire más ez, mint a te saját stílusod?
Ez is az én stílusom. Első, Boggie című albumom elsősorban poppos, dzsesszes, sanzonszerű dalokat tartalmazott, de ez nem azt jelenti, hogy én csak az lennék. Évek óta készültem valami hasonlóra. Mindig is érdekelt a műfajok keresztezése, egyfolytában kutatom a lehetőségeket.
Ebben is nagyon hasonlítotok egymásra mentoroddal, Palya Beával…
Nagyon sokat köszönhetek neki, rengeteget tanulok tőle. Egy-egy találkozás alkalmával nemcsak skálákat bontogatunk ki végtelen módon, hanem élethelyzeteket is.
Hogyan kerültél hozzá?
Édesapám pár évvel ezelőtt a születésnapom előtt adta nekem oda az ajándékomat, egy Palya Bea könyvet. Mire betöltöttem a huszonötöt, ő már nem volt köztünk. Sokáig ki sem nyitottam a fájó emlékek miatt, csak hánykódott ide-oda. Nem sokkal később kórházban kellett feküdnöm pár napig, ahová magammal vittem olvasnivalónak. Akkor döbbentem rá, hogy pont ezt kerestem, ami ebben a könyvben van. Annyira megfogott, hogy megszereztem Bea e-mail címét, és megírtam neki a történetemet. Első alkalommal négy órán keresztül beszélgettünk. Azóta járok hozzá, és tanulok tőle.
Sinha Róbert gitárművész
A hirtelen jött siker hogyan hatott rád?
Nagyon motiválóan hat rám és boldoggá tesz ez az egész. Előfordult, hogy egy nap ugyanabban a kávéházban ücsörögve húsz interjút kellett adnom egymás után. Olyan is volt, hogy az ABC-től hívtak, és egy francia csatorna élő műsorában is kellett telefonon nyilatkoznom. Átérezhettem, hogy milyen lehet egy szupersztár mindennapja. Mentálisan, lelkileg is megterhelő egy ilyen horderejű érdeklődés kezelése, de szerintem elég jól vettem a kihívást. Mindezek mellett tisztában vagyok vele, hogy a siker soktényezős, és az irántam való érdeklődésnek van egy természetes hulláma.
Mit gondolsz, miért lett ilyen sikeres a Parfüm?
Egyértelműen a koncepció miatt. Találkozott egy erős mondanivaló egy bravúros videoklippel. Érdekes, hogy legtöbben az Egyesült Államokban töltik le a szám francia változatát, ahol a művi szépség már most is óriási társadalmi probléma. Az embereket láthatóan foglalkoztatja a kérdés: jó pár hasonló stílusú videó készült azóta. És persze rengetegen érdeklődnek a nem létező szoftver iránt is…
Átalakuló arc, új név. A művészneved honnan jött?
Szerettem volna olyan nevet találni, amit külföldön is ki lehet ejteni. Az ötlet végül a francia barátaimtól ered, akik mikor levelet küldenek nekem, egyszerűen Boggie-t írnak Bogi helyett, mivel az eredeti nevem náluk „bozsi”-ként hangozna.
Mik a további tervek?
Robival feltétlen szeretnénk kimenni egy turnéra az Egyesült Államokba: már több felkérést is kaptunk, jelenleg ennek a szervezése folyik. És persze örülnénk neki, ha a szám itthon is ugyanolyan népszerű tudna lenni, mint máshol a világban…
Kövesd a Marie Claire-t a Google hírekben is!
