Enrico Oliveri (Toni Servillo) a karizmatikus, ám kissé kiégett ellenzéki politikus megelégeli pártja népszerűtlenségét, és pár héttel a mindent eldöntő választások előtt eltűnik az országból. Személyi asszisztense és jobb keze, Andrea Bottini (Valerio Mastandrea), nem vallhatja be, hogy Enrico lelécelt, így a probléma átmeneti megoldásaként megkéri az eltűnt politikus filozófiaprofesszor ikertestvérét, Giovannit (szintén Toni Servillo játsza), aki nemrég szabadult az elmegyógyintézetből, hogy ugorjon be testvére helyére. Az eddig háttérbe szorult fivér külsőre szakasztott mása Oliverinek, de a személyisége nem is lehetne eltérőbb.
A sztorit olvasva azonban ne számítsunk klasszikus szerepcsere-vígjátékra, ahol az ikertestvér botrányos és vicces jelenetei helyzetkomikumok sorát idézik elő. A film sokkal inkább az intelligens filozófiaprofesszor őszinte nyilatkozataira és beszédeire van kiélezve, melyben megkapja a magáét a média és a politika egyaránt. „Egy őrült kezébe adod a pártot? – kérdezi a személyi asszisztenst az eltűnt politikus felesége. „Őrült, de van benne rendszer”- válaszolja Bottini.
A különös fivér soha nem mond semmi konkrétumot, de lelkesen és felrázóan beszél a néphez, miközben komolyan bírálja a politikai elitet és az újságírókat. Filozófiai idézetekkel és lehengerlő stílussal veszi le lábáról a köztársasági elnököt, és párttársait is. A közvélemény pozitívan reagál az „újjászületett” vezető stílusára, a párt nyerésre áll. „Én szavaznék rád” – vallja meg a lelkiismeretes Bottini az ad hoc politikusnak. Ezzel párhuzamosan az igazi ellenzéki vezető életét is megismerjük: miután lelép Párizsba, újra átéli az élet apró örömeit és a hétköznapi emberek életét. Franciaországi pihenőnapjai alatt a megkeményedett pártemberből ismét átlagember válik.
Az Éljen a szabadság című film egyszerre szórakoztató és fontos mondanivalót közlő mozi, amely mély kritikát fogalmaz meg a zsákutcába jutott olasz demokráciáról és a világszerte megjelenő politikai elit dilettantizmusáról. A rendező, Roberto Ando jól tette, hogy ragaszkodott a főszereplőhöz, Toni Servillo-hoz (az Oscar-díjas Nagy szépség sztárja), aki zseniális színészi játékával mindkét szerepében teljesen hiteles: őrült és szenvedélyes professzorként és megfásult, pártvezetőként is brilliáns. Pezsdítő és rendkívül aktuális vígjáték!
Premier: március 27. (Mozinet)
