Nemrég mutattátok be a Bárkában az Odüsszeusz szemeteslapáton című különleges, tárgyszínházi előadást, amelyben Odüsszeusz története rendhagyó adaptációban – háztartási eszközökkel megelevenítve – kel életre. Milyen élményt jelentett számodra ebben a műfajban kipróbálni magad?
Felszabadító. Leginkább a kölyökkori énemet kellett előhívni magamból. Azt a gátlástan játékkedvet, amit akkor érez egy gyermek, amikor teljesen eggyé olvad a játékával. Bátran és komolyan kell bohóckodni.
Tárgyszínházi előadások még ritkán fordulnak elő hazánkban. Milyen újfajta lehetőségeket kínál ez a műfaj egy színész számára? Alkalmad nyílt improvizálásra?
Először a játék szabályrendszerét kellet elsajátítani, ami egyfajta bábos technika: „kint is vagyok, bent is vagyok”. A darab struktúrája nem enged túl sok improvizációt, de az egyes karakterek mégis mind ilyenekből születtek, az adott tárgyból és a szituációból kiindulva. Megfelelő arányérzék, ügyesség, ritmusérzék, és humor kell hozzá.
Odüsszeusz személyiségjegyei közül – kíváncsi, leleményes, kitartó, társaiért felelősséget vállaló – van-e olyan, amelyik jellemző rád?
Ezek mind és még kiegészíteném a szerénységgel… Viccet félretéve, a mi Odüsszeuszunk a fentiek mellett egy igazi idealista és néha kétbalkezes, akár egy Monty Python hős.
Mielőtt a Bárkába szerződtél, voltál a Katona József Színház és a Maladype tagja, játszottál a szolnoki Szigligeti Színházban is. A műfaji korlátokat feszegető, kísérletező alkat vagy. Melyik „kísérleti” műfaj áll hozzád a legközelebb?
Általában a különböző feladatok találtak meg engem, és nem én „szakosodtam” valamire. Egy színésznek kicsit mindenhez értenie kell. A lényeg a kíváncsiság, és minden műfajhoz meg kell találni a saját utunkat.
Mi az, amiben szívesen kipróbálnád még magad?
Eredetileg azt sem gondoltam volna hogy a rendező, Philippe Genty kiválaszt és most vele próbálhatok tárgyszínházat… Fizikai színházat például szívesen csinálnék.
A Bárka Színházban lehetőséged van rendszeresen valami újat kipróbálni, számos improvizációra épülő szereped volt, melyik jelentette számodra a legnagyobb kihívást szakmai szempontból?
Tim Carrol legendás, interaktív Hamletjében játszani óriási ajándék volt. Több szerepet megtanultunk és estéről estére a nézők döntötték el, mi legyen a szereposztás, milyen térben és milyen kellékekkel játszunk az adott este. Rengeteg hasznos tapasztalatot szereztem akkor, ami máig elkísér.
Odüsszeusz szemeteslapáton – Szorcsik Krisztával
Évekkel ezelőtt úgy nyilatkoztál, hogy a Bárkának jó tere van, nyitott, nem köt meg senkit, és szabadon lehet benne gondolkozni. Mennyire tépázta meg a társulatot a színház átadása körül kialakult feszültség és az anyagi nehézségek?
Sajnos nagyon, gyakorlatilag ráment a társulat. Rettenetes bizonytalanságban, és feszült helyzetben teltek az elmúlt hónapok. Ráadásul az egész, a szerződtetési időszak közepén pattant ki. Sokáig kitartottunk, de végül elkésett a segítség. Így a társulat mára szétesett. Én Tatabányára szerződtem a következő évadra. De több darabban maradok a Bárkán.
Hogyan fogalmaznád meg az ideális színház koncepcióját?
Találkozási hely, ahol gondolatok, érzelmek cserélődnek. Ahol a térfél mindkét oldalán jól érzi magát, néző és játszó, mert a színház hiteles emberek, művészek beszélnek a körülöttünk levő világról, és emberi viszonyainkról.
Mi az, ami nélkül nem tudnád elképzelni a színészi munkát?
Hit a színház értelmében, magamban és a társaimban.
Mi az, ami nélkül nem tudnád elképzelni az életed?
Kíváncsiság, szabadság, szerelem.
Fotó: Dudás Szabolcs és Mikó Bea
