Dévai Balázs: A lényeg a kíváncsiság

2014. április 08. |

2006 óta a Bárka Színház oszlopos tagja, többek közt a Dogville egyik kulcsfigurája, újabban a tárgyszínházba is belekóstolt. Balázzsal ideális színházról és szerepekről beszélgettünk.

Dévai Balázs: A lényeg a kíváncsiság

Nemrég mutattátok be a Bárkában az Odüsszeusz szemeteslapáton című különleges, tárgyszínházi előadást, amelyben Odüsszeusz története rendhagyó adaptációban – háztartási eszközökkel megelevenítve – kel életre. Milyen élményt jelentett számodra ebben a műfajban kipróbálni magad?

Felszabadító. Leginkább a kölyökkori énemet kellett előhívni magamból. Azt a gátlástan játékkedvet, amit akkor érez egy gyermek, amikor teljesen eggyé olvad a játékával. Bátran és komolyan kell bohóckodni.

Tárgyszínházi előadások még ritkán fordulnak elő hazánkban. Milyen újfajta lehetőségeket kínál ez a műfaj egy színész számára? Alkalmad nyílt improvizálásra?

Először a játék szabályrendszerét kellet elsajátítani, ami egyfajta bábos technika: „kint is vagyok, bent is vagyok”. A darab struktúrája nem enged túl sok improvizációt, de az egyes karakterek mégis mind ilyenekből születtek, az adott tárgyból és a szituációból kiindulva. Megfelelő arányérzék, ügyesség, ritmusérzék, és humor kell hozzá.

Odüsszeusz személyiségjegyei közül – kíváncsi, leleményes, kitartó, társaiért felelősséget vállaló – van-e olyan, amelyik jellemző rád?

Ezek mind és még kiegészíteném a szerénységgel… Viccet félretéve, a mi Odüsszeuszunk a fentiek mellett egy igazi idealista és néha kétbalkezes, akár egy Monty Python hős.

Mielőtt a Bárkába szerződtél, voltál a Katona József Színház és a Maladype tagja, játszottál a szolnoki Szigligeti Színházban is. A műfaji korlátokat feszegető, kísérletező alkat vagy. Melyik „kísérleti” műfaj áll hozzád a legközelebb?

Általában a különböző feladatok találtak meg engem, és nem én „szakosodtam” valamire. Egy színésznek kicsit mindenhez értenie kell. A lényeg a kíváncsiság, és minden műfajhoz meg kell találni a saját utunkat.

Mi az, amiben szívesen kipróbálnád még magad?

Eredetileg azt sem gondoltam volna hogy a rendező, Philippe Genty kiválaszt és most vele próbálhatok tárgyszínházat… Fizikai színházat például szívesen csinálnék.

A Bárka Színházban lehetőséged van rendszeresen valami újat kipróbálni, számos improvizációra épülő szereped volt, melyik jelentette számodra a legnagyobb kihívást szakmai szempontból?

Tim Carrol legendás, interaktív Hamletjében játszani óriási ajándék volt. Több szerepet megtanultunk és estéről estére a nézők döntötték el, mi legyen a szereposztás, milyen térben és milyen kellékekkel játszunk az adott este. Rengeteg hasznos tapasztalatot szereztem akkor, ami máig elkísér.

Odüsszeusz szemeteslapáton – Szorcsik Krisztával

Évekkel ezelőtt úgy nyilatkoztál, hogy a Bárkának jó tere van, nyitott, nem köt meg senkit, és szabadon lehet benne gondolkozni. Mennyire tépázta meg a társulatot a színház átadása körül kialakult feszültség és az anyagi nehézségek?

Sajnos nagyon, gyakorlatilag ráment a társulat. Rettenetes bizonytalanságban, és feszült helyzetben teltek az elmúlt hónapok. Ráadásul az egész, a szerződtetési időszak közepén pattant ki. Sokáig kitartottunk, de végül elkésett a segítség. Így a társulat mára szétesett. Én Tatabányára szerződtem a következő évadra. De több darabban maradok a Bárkán.

Hogyan fogalmaznád meg az ideális színház koncepcióját?

Találkozási hely, ahol gondolatok, érzelmek cserélődnek. Ahol a térfél mindkét oldalán jól érzi magát, néző és játszó, mert a színház hiteles emberek, művészek beszélnek a körülöttünk levő világról, és emberi viszonyainkról.

Mi az, ami nélkül nem tudnád elképzelni a színészi munkát?

Hit a színház értelmében, magamban és a társaimban.

Mi az, ami nélkül nem tudnád elképzelni az életed?

Kíváncsiság, szabadság, szerelem.

Fotó: Dudás Szabolcs és Mikó Bea

Szólj hozzá te is!

Kapcsolódó cikkek

Még több Kultúra

Térben és időben is utazunk a Belau friss klipjében belau

Térben és időben is utazunk a Belau friss klipjében