Spiegl Anna – Minden karakterrel megtalálok valamit magamban

2014. június 03.
A fiatal, mosolygós lány tavaly végzett a Színház-, és Filmművészeti Egyetem bábszínész szakán, ahová a prózai szerepekben érzett bizonytalansága hajtotta. Tehetségét mi sem bizonyítja jobban, mint az egyetemei évei alatt elnyert Gundel Művészeti Díj. Jelenleg a Budapest Bábszínház tagja, de közben enged a csábításnak és klasszikus színésznőként is gyűjti a dicsérő kritikákat.

Hogy kerültél kapcsolatba a bábokkal?

Kecskeméti lány vagyok, és nálunk erős hagyománya van a diákszínjátszásnak. Nagyon megtetszett nekem is, de középiskolás koromban még nem voltam elég magabiztos ahhoz, hogy prózai színésznőnek felvételizzek az egyetemre. Amikor meghallottam, hogy van bábszínész képzés is, rögtön beadtam a jelentkezésemet. Mindig is érdekelt a képzőművészet, és úgy éreztem, ehhez a bábokkal is tudok kapcsolódni.

Később megjött a bátorságod a hagyományos színészi szerepekhez?

Kipróbáltam magam „rendes” szerepekben már az egyetemi évek alatt is. Első prózai szerepem a Gardéniában volt, amit a független K.V. Társulat állított színpadra Pelsőczy Réka rendezésében. Nagyon élveztem a munkát, jelenleg is játszom a darabban. Nemrég pedig az Örkény Színházban mutattuk be a Stuart Máriát, amelyben Davisont alakítom. Ma már ugyanúgy szeretem a bábszínházat, mint a prózai szerepeimet, és nem tudom elképzelni, hogy csak az egyikkel, vagy a másikkal foglalkozzak. (Hamarosan megjelenő júliusi lapszámunkban a Stuart Mária című darabról olvashattok részletes ajánlót.)

A bábok világa mégis egyedülálló, és a mai Bábszínház művészete már kortalan. Szerinted merre fejlődhet tovább ez a műfaj?

Az egyetemen sem kifejezetten gyerekdarabokat játszottunk, inkább felnőtteknek szóló témákat boncolgattunk, mint például a szerelem és a halál. Mostanában elindult egy új, „összművészeti” vonal a bábszínházban, amikor is egyszerre játszanak a bábok és a színészek a darabban. Úgy gondolom, hogy ez felfrissíti ezt a művészeti irányt, és rengeteg lehetőség, kihívás rejlik még benne, amik még izgalmasabbá teszik a munkánkat.

Az egyik különleges bábos szereped a nemrég a VII. Kaposvári ASSITEJ Gyermek- és Ifjúsági Színházi Biennálé Üveghegy-díját nyert, Semmi című tinidarabjában Agnes-e. Van bennetek valami közös?

Szerintem minden karakterrel megtalál az ember valamit önmagában. Az eredeti könyvben Agnes a narrátor, de ez a darabban másként jelenik meg, önálló karaktert kap és ő lesz az, aki a történetben elindítja a Fontos Dolgok játékát. Közös pont bennünk, hogy amikor mindenki tanácstalan, bedobjuk az ötleteket és jelezzük, hogy csinálni kéne valamit. Amikor más leblokkol, bennem elindul a cselekvés.

Az Állampolgári ismeretek egy iskolában játszódik, és tinédzserekről szól, de bábok nélkül. Kihívás volt ez a szerep, azonosulni tudtál a karaktereddel?

Tengely Gábor rendező igyekezett olyan szerepeket ránk osztani, amelyek eléggé hasonlítanak ránk. A karakteremmel annyiban egyezzünk, hogy ő is egy gátlásos, kövér, magát csúnyának gondoló lány, aki keresi a szerelmet a középiskolás éveiben. Abban viszont nem hasonlítunk, hogy vagdossa magát, öngyilkossági hajlamai vannak és még alkoholista is, nekem ilyen dolgaim nem voltak (nevet). A próbák viszont így elég nehezek és megterhelőek voltak, mert közben az ember folyton keresi a hasonlóságot önmagával és vájkál a múltjában, visszaemlékezve azokra a rossz dolgokra, melyeket tinédzser korában megélt. De ez csak a próbák alatt volt nehéz, az előadásokon ezek már csak visszaidéződnek. A darab mondanivalójának szempontjából jó lenne, ha egyszer igazi osztályteremben, igazi középiskolás közönség előtt játszhatnánk. Hiszen ez a téma ma is létező problémákat boncolgat, és így talán tükröt tarthatunk a mai tinédzserek elé.

Nemrég új projektet indítottál a volt egyetemi osztálytársaiddal, a HUPS! Crew-t, ami szinte azonnal nagy sikert hozott nektek. Mesélsz róla?

Czupi Dániellel, Fehér Dániellel, Hoffer Károllyal és Szolár Tiborral együtt alapítottuk meg a kis társulatunkat, a HUPS! Crew-t, amely a szöveg nélküli, élő zenés bábszínházról szól. Első előadásunk, a Jam, az egyetemi vizsgáink jeleneteire épül. A darabbal nem várt sikereket értünk el, méghozzá külföldön. Egymás után kapjuk a felkéréseket, amiknek különösen azért örülök, mert imádok utazni és boldoggá tesz az a szabadság, amit ettől kapok. Nemsokára egy németországi turnéra indulunk, de elvisszük a darabot Belgiumba is. Úgy érzem, nagy lehetőségek rejlenek még a bábok világában, amiket szeretnék mind kiaknázni.

A filmezéssel hogy állsz, kaptál már szerepajánlatokat?

Eddig sajnos még nem. Ez egy új terület, új kihívás lenne, amitől egy picit félek, de szívesen kipróbálnám magam benne.

Fotók: Kállai-Tóth Anett, Borovi Dániel