Kiss Diána Magdolna: Színházat az csináljon, aki él-hal érte

2014. június 24.
Angyalarcú naiva karakter, akiben megvan az a csipetnyi őrület, ami izgalmassá tesz egy színésznőt. Kiss Diána Magdolnával beszélgettünk a HOPPart Társulatról, rendezőkről és a színházcsinálásról, mint életérzésről.

2007-ben végeztél zenész-színész szakon a Színház- és Filmművészeti Egyetemen. Kezdettől fogva egyértelmű volt a zenei vonal?

Gyerekkorom óta a zene tölti ki az életem. Legjobban mindig az éneklés vonzott, de fuvoláztam is. Zene tagozatos gimnázium után először a konzervatóriumba jelentkeztem, amikor azonban megtudtam, hogy Ascher Tamás és Novák Eszter zenés osztályt indít, felvételiztem. Elsőre felvettek.

Nagyon fiatalon kerültél be. Ez nem jelentett hátrányt számodra?

Az elején igen, mivel a többieknek már volt némi színészi tapasztalatuk, én pedig előképzettség nélkül érkeztem. Aztán szép lassan felzárkóztam. Fantasztikus tanárok segítettek ebben, és nagyon sokat tanultam az osztálytársaimtól is. Olyan kivételes tehetségekkel jártam együtt, mint Polgár Csaba vagy Friedenthal Zoltán.

Végzősként osztálytársaiddal önálló társulatot alapítottatok HOPPart néven. Eredetileg mi volt a célotok?

Nem kaptunk még szerződést, viszont egy jól együttműködő csapat voltunk, és szerettünk volna olyan előadásokat létrehozni, amelyekben a színész egyszerre prózai, énekes és zenész feladatot tölt be. Kíváncsiak voltunk, ennek a háromnak az ötvözetéből mit lehet kihozni. A Varázsfuvola és a Chicago is sikereses vállalkozásunk volt. Másfél- két év után azonban sokan leszerződtek közülünk, így a régi társaságból ma már csak hárman vagyunk alaptagok: Herceg Tamás, Szilágyi Kata és én.

Alternatív zenés színház megteremtésén dolgoztok hét éve.

A célunk, hogy olyan produkciók szülessenek, amelyekben a beszéd mellett az instrumentális és a vokális zene kiemelt helyet kap. Selmeczi tanár úr ezt a műfajt „all round” művészetnek nevezte, amelynek presztízsét szeretnénk megemelni.

Az Urbi et orbi című előadásban

Szerinted melyik volt eddigi legjobb produkciótok?

Az Urbi et orbi egy katartikus előadás. Az áprilisban bemutatott kamaraopera zeneszerzője Kovács Márton, rendezője Rusznyák Gábor. Az ötletet Marci adta, akinek régi vágya volt a Pilinszky darabból operát írni. Kortárs operafesztiválon lenne a helye, mert különleges és egyedi vállalkozás a maga nemében.

Mik a terveitek a következő évadra?

Klasszikus darabokat viszünk színre. A három nővért szeretnénk feldolgozni Forgács Péterrel, és Örkény drámáját, Pisti a vérzivatarban-t Keszég László rendezésében. A működési pályázatban ennek a két darabnak a megvalósítására nyertünk pénzt.

Miben láthatunk még a közel jövőben?

Külső munkában, a Máthé Zsolt rendezte Cosi fan tutte-ban veszek részt. Két hét múlva pedig Németországba utazom. Polgár Csaba rendez a müncheni Volkstheaterben Gorkijt, vele próbálunk a szeptemberi bemutatóra.

Mi a legnehezebb a független színházi létben?

A legfontosabb, hogy legyen próbatermünk. Amióta Kulcsár Viki a FÜGE vezetője kiharcolta a Jurányi Inkubátorházat, van egy fix hely, ahova be tudunk menni reggel dolgozni. Van próbatermünk, öltözőnk, – amin két másik független társulattal osztozunk – és tárolni tudjuk a díszleteinket, jelmezeinket. Ezek nélkül nagyon nehéz helyzetben lennénk.

Mi az, amit megváltoztatnál a magyar színházi életben?

Eltávolítanám azokat, akik nem hagyják kibontakozni a fiatalokat, és le akarják törni a szárnyaikat. Nem hagynám, hogy a politika dönthessen arról, hogy ki vezet egy színházat. Színházat az csináljon, aki él- hal érte.

A Szeret…lek című darabban

Sok kisfilmben szerepeltél. Legutóbb egy Oscar-jelölt filmben A nagy füzetben kis szerepben nagyot alakítottál. Milyen volt Szász Jánossal forgatni?

Közvetlen, jókedvű embernek ismertem meg, akivel izgalmas együttműködni. A legnehezebb jelenet közben nem a monitort nézte, hanem végig mellettem állt és instrukciókkal segített. A cselédlány nem nagy, de annál fontosabb szerep, és sok embernek megmaradtam az emlékezetében. Ezt az extrém szituációt nehéz feladat volt megoldani, meg kellett lépni egy szintet, és át kellett szakítani valamit magamban. Szakmailag nagy élmény volt Szász Jánossal dolgozni, remélem, folytatódik a közös munka.

Kik azok a rendezők, akikkel szívesen dolgoznál?

Külföldiek közül Lars von Trierrel – őrült, de a naturalista brutalitást fantasztikusan tudja ábrázolni – és Wes Andersonnal, akinek furcsa giccses világa vonz. Magyarok közül pedig Zsótér Sándorral, akitől a közös munkánkban, a K. mamában rengeteget kaptam; vagy Ascher Tamással, vele régóta szeretnék dolgozni. Mundruczó Kornéllal mindenképp folytatni szeretném a közös munkát, óriási tanulást jelentett A jég című darab.

Angyalarcú vagy, de hasonlítottak már Tilda Swintonhoz is. Te hogyan éled meg? A külső adottságaid segítenek vagy korlátoznak szereposztáskor?

Külsőleg naiva alkat vagyok, de a személyiségem összetettebb. Akik engem választanak, tudják ezt rólam.

Szerinted is függőséget okoz a színház?

Ez egy olyan különleges szakma, hogy nincs a világon olyan dolog, – a gyerekvállalást kivéve – amiért ezt fel lehetne adni.