Amikor interjút egyeztettünk, azt mondtad, hogy éjszakába nyúlóan forgatsz. Jól sejtem, hogy Az éjszakám a nappalod című filmről van szó? Hogy viseled az éjjeli forgatásokat?
Az első pár nap nagyon nehéz volt, állandóan fáradt voltam, aztán átállt a szervezetem az éjszakai műszakra. Jobban élvezem, mintha minden nap hajnalban kellene kelnem. De ahogy teltek a napok, be kellett látnom, hogy a forgatás mellett szinte semmi másra nem jut idő.
Filmen főszerepben még csak a Czukor-Showban láthattunk, de azért az más tészta. számomra az volt a legfurcsább abban a filmben, hogy végig azt éreztem, hogy rád annyira nem illik ez a showman-szerep.
Tény, hogy elég távol áll tőlem egy kibeszélő-show műsorvezetője. Talán nem én voltam a legmegfelelőbb választás…
Mondhatjuk, hogy ez a mostani szerep új kihívást jelent számodra?
Amikor olvastam a forgatókönyvet Christian Bale jutott eszembe a Gépészből, mert a karakter itt is huzamosabb ideig nem alszik. Nagy játéklehetőség a nemalvás szélsőségeit megmutatni, de a rendezők (Móray Gábor, Dési andrás) által kitalált koncepció része, hogy a filmbeli álmatlanság a valóságtól elrugaszkodik, nincsenek fizikai tünetetei, nem megy át azokon a fázisokon, amik ilyenkor jellemzőek. Hatásában inkább olyan, mintha ébren álmodnám a történteket.
Egyébként színészként vagy rendezőként tartod magad tehetségesebbnek?
Ezt nem tudom megítélni, különben is eléggé kényes kérdés, hogy ki miben tehetséges. Mindkét oldalon értek már nagy örömök és fájdalmak, de az biztos, hogy sok időnek kell eltelnie, hogy kiderüljön, hogy igazán jó vagyok-e valamiben. Hiszek abban, hogy folyamatosan lehet fejlődni, és talán ahhoz is kell egyfajta tehetség, hogy meg tudj újulni, de lehet, hogy ez már bátorság kérdése. A rendezésben az az izgalmas, hogy jobb esetben én választhatom ki, hogy milyen anyaggal szeretnék dolgozni. Általában szeretek olyan színészeket választani, akik nincsenek előtérben, vagy kíváncsiak kísérletezőbb próbafolyamatra, és akikben azt látom, hogy nem pusztán a saját szerepükre tudnak koncentrálni, hanem az egész előadás ütőerén rajta tudják tartani a kezüket. Sokszor idegenséget érzek az iránt, ami még mindig a színházat jelenti. Zavarba ejt, hogy a nézőkre ráoltják a villanyt, ők megnézik az előadást, aztán azt kezdenek vele, amit akarnak, nem szólhatnak bele.
Sok mindent tudsz kamatoztatni rendezőként, amit színészként megtanultál?
Színészként nagyon sokszor azt éreztem, hogy személyesebben, és izgalmasabban tudnék az épp próbált darabhoz rendezőként hozzányúlni, ez csak ritka esetben inspirálta a rendezőket, inkább konfliktushelyzetekhez vezetett. Szeretem az utolsó részletekig bevonni a színészeket, mert ők viszik a hátukon majd az előadást. Ez lehetőséget ad arra, hogy a színészek az épp aktuális problémájukat, vagy arról alkotott képüket fogalmazzák meg egy szerepben. Alapvetően nagy nehézsége a színészi létnek, pontosabban a társulatni létnek, hogy nem igazán válogathatsz a szerepek között. A színház igazgatója egyszer csak azt mondja, hogy jövőre ezt meg ezt játszod, és ezt meg ezt nem te játszod. Ez egy állandó függés, ami ahhoz hasonlít, mintha az ember előtt lenne egy tál étel, és arra várna, hogy rávesse magát, aztán, mikor felzabálta, várja a következő adagot. Színészként nehéz ezt megélni, hogy van mikor rengeteg a munka, és van, hogy szinte semmi. A rendezésben nagyon izgalmas, hogy te magad szabhatod a határaid, nem más instrukcióit követed, nagyobb a szabadság.
Ha jól tudom, a zene is fontos eleme az életednek. Ezzel most mi a helyzet?
Középiskolában énekeltem egy zenekarban, ami aztán a főiskola miatt abbamaradt. Évek óta foglalkoztat, hogy zenéljek, de nem volt rá lehetőségem. Tavasszal beszéltem Jordán Tamással, hogy kortárs versekből szeretnék majd összeállítani egy koncertet a szombathelyi színházban. Szeretnék hozzá díszletet, színházi elemeket, vetítést. Tehát egy kicsit összművészetibb eseményt létrehozni.
Néhány hét múlva lesz a harmincötödik születésnapod. Ez jelent valamilyen vízválasztót?
Lehetséges. Még nagyon sok minden érdekel, szeretnék rendezni, koncertezni, filmekben játszani, és persze jó lenne külföldön is újra eltölteni huzamosabb időt. Aztán lehet, hogy pár év múlva egy valaminél kikötök. Az alkatomból is fakad, hogy szeretek több mindent egyszerre csinálni, és azt hiszem, hogy olyan kort is élünk, amikor semmi sem elég. Sok álmatlan éjszakát okoz, hogy keresem, hogy hol a helyem a világban.
Ezek szerint most ilyen bizonytalan állapotban vagy?
Olyasmi. A legjobb az lenne, ha tudnék önmagáért a munkáért dolgozni, ha nem állna a fejem fölött a kérdőjel, hogy vajon jó lesz-e amit csinálok.
Éltél már Dániában, ez most nem merült fel a külföld kapcsán? Nem sikerült ott ilyen jellegű kapcsolatokat építened?
Nem, nem igazán. Nem is azért mentem, inkább itthonról menekültem. 19 évesen bekerültem a főiskolára, ahhol éjjel-nappal dolgoztam, nagyon sok volt a stressz, eléggé kifordultam magamból. Aztán később is nagyon sokat dolgoztam, és fel se tudtam tenni magamnak a kérdést, hogy miért is vagyok színész. Frusztrált a színházi közeg, nagyon sok erkölcstelenséggel találkoztam, ami nagyon megviselt.
Idén újra összeáll a volt osztályotok a szokásos nyári előadásra, ezúttal az AlkalMáté Trupp Gál Kristóf osztálytársatokat veszi górcső alá. Te még nem voltál, féltél, hogy nehogy rád kerüljön a sor?
Mindig az utolsó előadás végén, egy kalapból húzzuk ki a következő címszereplőt. Az ember néha azt érzi, hogy most nagyon jót tenne neki, ha ő kerülne sorra, néha azt, hogy nehogy ő legyen. Szerintem nekem az a jobb, ha rólam minél később készül darab.
Hogy zajlik egy ilyen munkafolyamat? Elkezdidek az illetővel együtt kivesézni az életét?
Nagyjából igen. Nagyon sokat beszélgetünk, többnyire a konfliktusokat, a hiányokat, ellentéteket keressük az illető életében.
Gál Kristóf elfordult a színháztól és teljesen más szakmát választott magának. Neked ez sosem fordult meg a fejedben?
Nem, soha! Természetesen néha elgondolkodik az ember, hogy mit is keres ezen a pályán, de nem tudnám elképzelni, hogy mással foglalkozzak.
A Máté Gábor és Horvai István egykori színészosztályából alakult AlkalMáté Trupp új előadását július 31-én mutatják be a Jurányi Produkciós Közösségi Inkubátorházban. További időpontok: augusztus 1., 2., 18.00 és 20.30, augusztus 3. 18.00 és 20.30
Fotó: Dömölky Dániel
