Az előadás előtti pillanatokban a gyerekek még többnyire óvatosan, félve húzzák le apró cipőiket és gyanakodva várnak a színházterem ajtaja előtt. Valószínűleg arra számítanak, hogy ismét helyet kell foglalniuk a sötét nézőtéren, hogy egy távoli színpad eseményeit figyeljék. Arra biztosan nem gondoltak, hogy ezúttal ők maguk is szereplőkké válnak, alakíthatják az eseményeket: fel kell majd ébreszteniük a hosszúfarkú házisárkányt, meg kell keresniük az elveszett királylányt és le kell győzniük a félelmetes lidérceket.
Szabó Rékát, a Tünet együttes társulat művészeti vezetője saját kislánya inspirálta, hogy megalkossa a Kucok című, gyerekeknek szóló meseszínház előadást. „A Millenáris Teátrum keresett meg azzal, hogy szerveznek egy olyan fesztivált, ami az óvodás korosztály számára a kortárs zenét hivatott népszerűsíteni. Arra kértek fel, hogy csináljak valamit, ami a mozgással köti össze a zenét. Akkor volt 3-4 éves a lányom, és nehéz volt olyan színházi eseményt találni, ami színvonalas is volt, és valóban az ő korosztályának szólt. Ez a korosztály nem szeret passzívan befogadni – szeret mindent megtapogatni, folyton mozog, felfedez. Ekkor fogant meg a Kucok alapötlete – egy olyan színházi előadásé, melyben nincs nézőtér, hanem közös játéktér, és ami egyben egy zenei és mozgásos ingerekkel, játszótársakkal teli játszóház.”
A Kucok képes egészen elrugaszkodni a konvencionális színházi keretek közül és – még a gyerekeknek szóló előadások világán belül is – újat alkot. Már az első pillanattól kezdve a gyerekek keltik életre, hozzák működésbe az előadást, ugyanis nekik kell felébreszteniük különböző módszerekkel Kucokfalva lakóit: a hosszúfarkú házisárkányt, a robotot, a rongybabát és a zenélő alma –és körtefát.
Nincs két egyforma előadás, mindig a gyerekek alakítják a közös játék menetét. És miközben a kicsik hadarós izgalommal látják el tanácsokkal a királylánt kutató óriást, és tüneményes, őszinte elszántsággal a hangjukban, cuppanós puszikat dobálva üldözik el a félelmetes lidérceket, folyamatosan mozgásban vannak, fizikai kontaktusba lépnek a szerplőkkel és egymásal. „Minden előadás minden szereplőnek kihívás – 35 gyereket csak a színház varázsával kell egy konstruktív, együtt jól játszani tudó csoporttá alakítani szűk egy óra alatt.” – magyarázza Réka.
„A mesében együtt találjuk meg Kucokfalva elveszett királylányát, és győzzük le a lidérceket – miközben minden gyerekkel fizikális kapcsolatba kerülünk, érintünk, és érintve vagyunk.” Azt pedig igazán felemelő látni, hogy a gyerekeknek még mennyire természetes az érintés: hezitálás nélkül segítik fel a csetlő-botló rongybabát és simogatják meg a királylány hajkoronáját. Mindeközben persze a szereplők táncos tehetségéből is felvillan valami, elég csak a rongybaba és a robot, felnőttek számára is szórakoztató táncára gondolnunk.
Akiknek a boldogság csak mese
Az előadáshoz tartozik a Családi Kucok névre keresztelt projekt is, melynek keretei közt a Tünet Együttes a hazánkban élő hátrányos helyzetű gyerekekhez viszi el a meseszínház élményét. „Azt gondoltuk, hogy ezt az élményt nagyon szívesen osztanánk meg olyanokkal, akikkel az élet különösen mostohán bánik, akiknek a családi helyzete nagyon nehéz – ez az előadás tele van melegséggel, közös játékkal, igazi odafigyeléssel, zenével és tánccal.” – meséli Réka. A Tünet Együttes Baranya megyétől Ózdig már rengeteg településre látogatott el, és minden alkalommal sok puszi és lelkesedő levél követte őket. És bár tudják jól, hogy egy előadás még nem váltja meg ezeknek a gyerekeknek a sorsát, mégis jó, hogy ha csak egy óra erejéig is, de ők is önfeledten játszhatnak egy tündérmese hőseként.
„Egyetlen előadással biztosan nem lehet csodát tenni, de az lényeges, hogy ezek a gyerekek a mindennapi nehézségek, a rossz élmények után biztonságos közegben, felszabadultan játszhassanak. A programot egy gyermekpszichológus is kíséri, a gyerekek mellett az őket kísérő szülőknek is tartunk foglalkozást, illetve feldolgozó beszélgetést. Sok szülőnek meglepetést okozott, ahogy gyermeke ebben a különleges helyzetben viselkedett, és bízunk abban, hogy talán sikerül felhívni a figyelmüket, és megoldást találni a viselkedési problémákra.”
Mesét az egész családnak!
A Kucok tehát tényleg szuper program az egész családnak. Megmozgatja a gyerekek testét és elméjét, fantáziáját egyaránt. Ráadásul a színpadi tér berendezése, a színes jelmezek és díszletek, az egyedi megoldások – például mikor a lidércek először egy kifeszített anyag mögött, csak sziluettként tűnnek fel, majd lassan közeledve szétfeszítik azt, vagy amikor az elveszett királylány titokban bravúrosan belebújik a korábban színpadon heverő lila hangyász bőrébe, hogy aztán abból előbukkanva lepje meg a gyerekeket – valóban varázslatossá teszik az előadást. Nem csoda, hogy akik már voltak egyszer, később is visszatérnek, azonban még így is túlságosan kevés ember ismeri ezt a remek programlehetőséget. „A színházi Kucok kapcsán fontos visszajelzés, hogy az előadás híre szájról szájra jár, és sokan visszajárnak rá. A Családi Kucok állomásait követően pozitív visszajelzéseket szoktunk kapni, a szülők és a pedagógusok mindig kiemelik a program újszerűségét, és azt, hogy mennyire jó volt az óvodásokat ilyen felszabadultnak látni. Volt, aki már azt is felvetette, hogy a tapasztaltakat be kellene vezetni a nevelési módszerükbe.”
A Kucok továbbra is várja a gyerekeket a Jurányi Inkubátorházban, de Réka azt is elárulta, hogy a nagyobb gyerekeknek is készülnek hasonló programokkal: „Jövőre szeretnénk létrehozni egy Weöres Sándor Az éjszaka csodái című verse inspirálta előadást – kicsit nagyobbaknak. Nem lesz hasonló, de a cél ugyanaz. A Kucokot is szeretnénk még vinni hátrányos helyzetű településekre – de egyelőre nincs sem időnk, sem pénzünk a megvalósításra: nemrég jöttünk meg Amerikai turnénkról, és jelenleg a november 21-22-i, Voyager 3 című bemutatónkra készülünk, mely a Jurányi Inkubátorházban lesz, ahol amúgy a Kucokot is repertoáron tartjuk.
