Mi már láttuk: Sils Maria felhői

2015. január 01. |

Az idősödő, mégis gyönyörű színésznőnek nagy dilemmával kell szembenéznie: eljátszhatja-e a megtört, kiszolgáltatott, középkorú nőt egy olyan darabban, amiben egykor még a fiatal, csábító lányt alakította? A szerepen keresztül saját magával kell szembenéznie.

Maria Enders (Juliette Binoche) karrierje csúcsán lévő, befutott színésznő, még mindig ragyogó szépséggel. Enders asszisztensével (Kristen Stewart) együtt a svájci Alpokba utazik, hogy egykori felfedezője és jó barátja, egy idős író helyett átvegyen egy díjat, azonban még út közben értesül a férfi halálának tragikus híréről. Egy fiatal, feltörekvő rendező újra színpadra akarja állítani az író híres darabját, melyben annak idején Maria alakította az ifjú, csábító nőt, aki magába bolondítja és érzelmileg-szakmailag kizsigereli főnökét, azonban most már egészen más szerepet szánnak neki. 

A nő bár rábólint a szerepre, szemmel láthatólag nem érzi magát kényelmesen az érzelmileg kiszolgáltatott, középkorú főnöknő bőrében, akit a fiatal és gyönyörű lány kedve szerint manipulálhat. A karakteren keresztül Maria saját fiatalságának elmúlásával kénytelen szembenézni, amit csak még jobban erősít a tény, hogy Val, a fiatal asszisztense próbálja vele a szöveget, és hogy később egy hollywoodi botrányhős sztárocskát választanak mellé az ő hajdani szerepére.

A színésznő és asszisztense egy apró alpesi házban elvonulva készülnek a szerepre, miközben Maria nem csak a szakmai kihívással, de a lelki folyamatokkal is küzdeni próbál. Akárcsak Bergman Personájában, a két, összezárva élő nő között különös, bonyolult kapocs alakul ki: egyszerre keveredik benne az anya- lány, barátnők, testvérek, szeretők, segítő és segítségre szoruló, mester és tanítvány viszonyai. De még inkább arról van szó, hogy egy nő, vagy az egyetemes női lélek kétféle stádiumát, egy személyiség kétféle oldalát fedezhetjük fel bennük. És noha jelen van egy bizonyos szexuális feszültség a két nő között, ez nem klasszikus értelemben vett szerelmi, vagy erotikus viszony, sokkal inkább egy idősödő nő megszállott sóvárgása a fiatal test birtoklására. A magabiztos, tökéletes testű, fiatal lányokban Maria egykori önmagát látja, és rajtuk keresztül valaha volt szépségét és magabiztosságát szeretné visszanyerni, ami természetszerűleg és elvitathatatlanul a huszonéves lányok sajátja. Közben Mariának szembesülnie kell a változókor változó értékrendjével is, a mámoros, szex -és drogbotrányokban fürdőző hollywoodi világ hamis csillogásával és a digitális média mindenre kiterjedő uralmával. 

Olivier Assayas filmje még a cannes-i Arany Pálma jelölésig is eljutott idén, amiben több, mint valószínű, hogy nagy szerepe van Juliette Binoche személyének. A színésznő egyértelműen kisajátítja magának a filmet, ami legfeljebb azt zavarhatja, aki ki nem állhatja őt. Binoche olykor már-már gőgös, francia eleganciája és törékeny, fáradt szépsége elképesztően hitelessé teszik őt, bár játéka mellett szinte alig érvényesül Kristen Stewart fiatalos vadsága, és a hollywoodi színésznőt alakító Chloe Grace Moretz porcelánbaba-szépsége. A több mint két órás filmben végig Binoche arcáról olvashatjuk le, egy erős, határozott, mégis megsebzett, összezavarodott nő lélektani változásait, olykor gyerekes irigységét, dacosságát, kétségbeesését vagy épp méltóságteljes, bölcs alakját. 

Premier: január 1. (Cirko Film)

Szólj hozzá te is!

Kapcsolódó cikkek

Még több Kultúra

Mintha meglesnénk Adyt és Lédát a párizsi lakásukban bárnai péter

Mintha meglesnénk Adyt és Lédát a párizsi lakásukban

Egy falmászó klubban is lehet fesztivál – PLACCC Fesztivál 15. PLACCC Fesztivál

Egy falmászó klubban is lehet fesztivál – PLACCC Fesztivál