Bár idehaza eltáncolta már a legjelentősebb főszerepeket, Somorjai Enikő mégsem gondolja, hogy alább kellene adnia. A Magyar Nemzeti Balett társulatának tagja élvezi minden pillanatát, amikor színpadra állhat, függetlenül attól, hogy idehaza, vagy országhatáron túl teheti ezt. Nem tagadja azonban, amikor külföldi gálákon szerepel, az még izgalmasabbá tesz egy-egy fellépést. Más szokások, más kultúra, a közönség megszokott reakciójától eltérő visszajelzések. Az idén, ha minden jól megy, több külföldi gálán is bizonyíthatja tudását, de babonából egyelőre csupán az egyikről mesél.
„Az év második felében Miamiban lépek fel egy nemzetközi gálán. Már nagyon várom, hiszen itt már máskor is szerepeltem és akkor is életre szóló élményekkel gazdagodva tértem haza – vallja be a balerina. – Általában a gálákra menedzserek ajánlják be a táncosokat, vagy a szervezők hívják meg őket, nekem mind a kettőben volt már részem. Mindenképp nagy megtiszteltetés, hiszen nagyon kevés táncos kap erre lehetőséget és olykor igazi világsztárok mellett léphet színpadra.”
Enikő táncolt már egy gálán a világhírű Szvetlana Zaharovával, aki az orosz Bolsoj, illetve a milánói Scala elsőszámú táncosnője, akárcsak a New York-i Metropolitan, vagy a londoni Royal Opera House-ban táncoló szólistákkal.
„Még nem állt össze a program, így nem tudom, én választom ki, mit táncolok a partneremmel, vagy a szervezők kérnek egy programot. Előfordult már, hogy egy gála kedvéért kellett egy számot megtanulnom, de bármilyen nehéz dolgom is volt, nagy örömmel tettem. Az egyik gálán ugyanis egy Balanchine Csajkovszkij pas de deux-t táncolhattam, amely csak keveseknek adatik meg” – árulta el Somorjai Enikő.
Azért különleges egy ilyen duett, mert olyan magas egyes koreográfiák jogdíja, hogy kevesen tudják, akarják megfizetni. Enikőnek a szervezők intézték ezt, neki pedig „csak” annyi dolga volt, hogy megtanulja a rendkívül nehéz koreográfiát. A George Balanchine-ról elnevezett balett-technika – elsősorban Észak-Amerikában alkalmazott és népszerű módszer -, ugyanis merőben más, mint a Magyarországon tanított Vaganova-módszer. Nehezebb, technikásabb, energikusabb, többek között amiatt, mert más helyzetből indítja, vagy fejezi be a mozdulatokat.
„Változó, mennyi ideig készülök egy gálára, általában két héttel előtte kezdek neki a felkészülésnek. Ha külföldi partnerrel táncolok, még hamarabb, hiszen akkor az is külön szervezést igényel, hogy mikor és hol tudunk gyakorolni” – tette hozzá a táncosnő.
Somorjai Enikő nagy megtiszteltetésnek, ünnepnapnak tekinti, ha nemzetközi színpadokon is képviselheti a magyar balettet.
„Mindig érdekes megtapasztalni, hogy más nemzetek mennyire másként reagálnak a táncosok előadására. Az ázsiaiak például a tánc, vagy a darab végén csak visszafogottan tapsolnak, akkor váltanak át vastapsra és ovációra, amikor a táncosok előre jönnek a színpadon meghajolni. Volt, ahol virágeső hullott ránk a végén, máshol hatalmas virágcsokorral és parfümmel köszönték meg az előadásunkat. Persze az élmény, hogy a közönséget elvarázsoltad egy kis időre a jelenléteddel, a produkcióddal, mindenhol ugyanolyan felemelő érzés!”
