Az öttagú zenekar idén tavasszal, a 20. születésnapja után pár héttel jelentette be, hogy beszünteti működését. Közösen így beszéltek erről: „20 nagyszerű év volt, melybe sok kaland, sok jó koncert, és azt gondoljuk, számos jó dal és jó lemez fért bele. Most úgy érezzük, hogy minden megtörtént, ami megtörténhetett, és hogy ebben a formában mindent elmondtunk, megírtunk és eljátszottunk, így aztán kicsit szomorúan, de semmiképp sem nagyon szomorúan jelentjük be, hogy beszüntetjük a HS7 működését. Útjaink elválnak, de szeretettel és tisztelettel gondolunk egymásra, és az együtt töltött időre.”
A közel húsz állomásos búcsúturnén végiglátogatták két évtizedes fennállásuk legemlékezetesebb helyszíneit, kedvenc fesztiváljaikat és záróakkordként augusztus 1-jén a Budapest Parkba várják közönségüket.
Az 1995-ben alakult HS7 pályafutása során kilenc emlékezetes lemezt készített. Az elsőt 1995-ben Tick Tock No Fear címmel, az utolsót, a Felkeltem a reggelt című lemezt 2012-ben adták ki. A zenekar nyert hazai díjakat, többek közt Fonogram-díjat a 2002-es Szállj ki és gyalogolj című lemezért, és olyan rangos nemzetközi elismerésben is részesült, mint a MIDEM European Breakthrough Award. A hazai klubok és fesztiválok kihagyhatatlan fellépője volt, de zenélt többek közt az REM és Radiohead előtt is. A Hol van az a krézi sráctól és Dél-Amerikától a Mozduljon és Mártán át az Ez a szerelemig számos dala slágerré vált.
