Bach Kata: “Soha nem élveztem ennyire, hogy lehet játszani”

2016. március 10. |

Bach Kata az évad elején került a Vígszínházhoz, Schiller Haramiák című előadásának női főszerepében már bizonyíthatott a Pesti Színház közönségének, most pedig A velencei kalmár premierjére készül. Az előadást Valló Péter rendezésében, Nádasdy Ádám fordításában mutatták be a Pestiben.

A velencei kalmárban kifejezetten csinos ruhákban lépsz színpadra. Egy jó jelmez mennyire inspirál téged?

Ennél a darabnál különösen. Ehhez a szerephez nagyon sokat hozzáad, hiszen Portia fiú ruhába öltözik. Szeretnék hiteles lenni abban a jelenetben is, miközben előtte nagyon nőiesen kell léteznem, így még élesebb a kontraszt. Azok a ruhák tipikusan Audrey Hepburn stílusát megidéző szoknyás szettek.

Civilben mennyire fontos neked a divat?

Nyilván hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem érdekel. Az a fajta ember vagyok, aki, ha beleszeret egy ruhadarabba – például a mostani kabátomba –, akkor azt le sem veszi hónapokig. Ha vásárolok, figyelem a trendet, de ez alapján soha nem ítélek meg embereket. Sokáig nem tud lekötni, nem vagyok a neten divatoldalakat böngésző típus.

A velencei kalmár nem az első nagy találkozásod Shakespeare-rel.

Hiába írt sokat és sokfélét, van egy közös lelkiség a műveiben. Sokat segít most nekem, hogy az egyetem alatt több darabjával is foglalkoztunk. A Vízkeresztből egy-egy idézet is eszembe jut, ami A velencei kalmár egy-egy pillanatában szintén hiteles volna. Próbálok még többet magamba szívni Shakespeare-ből, mostanában épp a szonettjeit olvasom.

Mesélsz egy picit a szerepedről, Portiáról?

Bár csak pár napot foglal magába a történet, ezalatt a néhány nap alatt Portiának muszáj felnőnie. Egy kislányos habitusból kell nővé érnie. Szerencsés vagyok, mert valahol még létezik bennem egy egészen őrült kislány, de már nő is tudok lenni, ha akarok. Portia árva, nagy vagyonnal. Egyetlen emberbe tud kapaszkodni, a barátnőjébe, Nerissába. Egy elég erős értékrenddel jön, amit az édesapjától kapott, sokszor emlegeti. Ehhez én is jól tudok kapcsolódni, erős értékrendszert hoztam otthonról, aminek soha nem tudnék ellene menni, és Portia is végig hűséges az öröklött értékekhez.

A Nerissát játszó Péter Katával dolgozol együtt a legtöbbet az előadásban.

Katával rengeteget beszélgettünk az öltözőben a próbafolyamat alatt. Portia is nagyon sokat beszél, Kata néha már azon nevet, hogy én is ilyen intenzitással elemzem a darabot és be sem áll a szám.

Vígszínház nagy színészei mellett kaptál női főszerepet. Nem volt először ijesztő a tudat, hogy Kern András, Stohl András és Telekes Péter oldalán kell bizonyítanod?

Amikor megtudtam, hogy enyém a szerep, először nagyon meglepett. De most már próbálom az ilyenfajta érzéseket félre tenni, felnőni a feladathoz és a munkára koncentrálni. Szeretnék minél bátrabb és felszabadultabb lenni, de nyugalomban próbálni. A társulat nagy részével egyébként már dolgoztam együtt, kezdem magam itthon érezni. Nagyon jókor jött az életembe, amikor egy éve kiderült, hogy itt folytathatom. Nem is tudom, mi lenne, ha nem volna számomra egy ilyen biztos hely. Fontos a biztonságérzet, hogy tudjam, helyem van a szakmában, vagy, ha olyan kedvem van, leülhessek a büfébe egy kávéra, még akkor is, ha nincs semmi dolgom idebent.

Ezek szerint már sikerült beilleszkedned.

Egy nagyon kényelmes dolog, ami engem a Vígben fogadott. Egy remek háttércsapat segít minket. Ezt egy picit nehéz megszokni, szöges ellentéte annak, ami az egyetemen öt évig körbevesz egy hallgatót. Eddig, ha szükségem volt egy kellékre, meg kellett keresnem és bekészíteni magamnak. Itt szólok az ügyelőnek, aki jelez a kellékesnek, és már a kezemben is van, amivel be kell mennem a színpadra. Nagyon jó fej munkatársakkal dolgozunk, akik nem csak a tényleges munka közben segítenek. A Pestiben például két különböző öltözőben készülődöm a Haramiák és A velencei kalmár előtt is. Az öltöztető lányok automatikusan átviszik a bögrémet egyik helyről a másikra. Ez nagyon kedves gesztus, még mindig meglep.

Alapvetően árad belőled a nyugalom. Félelmeid azért vannak? Ráparázol néha dolgokra?

Azt hiszem, én a főiskola alatt rengeteget paráztam, és „kiparáztam” magam. Most úgy érzem, még soha nem élveztem ennyire, hogy lehet játszani.

Könnyen a „színházban hagyod” az adott napi szereped?

Szeretem az aktuális dolgaimat belevinni az előadásba. Ilyenkor megkönnyebbülök utána, mert valami „kijön” belőlem. Nyilván nagyon elfáradok, de szerintem nem nehéz letenni egy szerepet, ez kamu duma. Ha ez előfordul, a játék során egy olyan problémával találkoztál, ami nem a szerepé, hanem tiéd. Akkor nehéz vele mit kezdeni.

Szerző: Molnár Karesz

Portré: Éder Krisztián Jelenetképek: Dömölky Dániel

Szólj hozzá te is!

Még több Kultúra

Mintha meglesnénk Adyt és Lédát a párizsi lakásukban bárnai péter

Mintha meglesnénk Adyt és Lédát a párizsi lakásukban

Egy falmászó klubban is lehet fesztivál – PLACCC Fesztivál 15. PLACCC Fesztivál

Egy falmászó klubban is lehet fesztivál – PLACCC Fesztivál

Purcelltől a Pink Floydig a Müpában európai hidak

Purcelltől a Pink Floydig a Müpában