A tizenkét éves Conor (Lewis MacDougall) csendes, álmodozó kisfiú, akit beteg édesanyja (Felicity Jones) egyedül nevel. Conor egyszerre próbál helytállni otthon és az iskolában. Nagyanyjával (Sigourney Weaver) dacol, az iskolatársai izálják, mindeközben rendíthetetlen hittel bízik édesanyja gyógyulásában. Egy nap egy hatalmas szörny, a temetőben élő tiszafa (Liam Neeson) látogatja meg, aki három mesét mond el neki, cserébe a fiú elhallgatott igazságáért. A történetek segítenek Conornak, hogy megtapasztalhassa és átélhesse valódi érzéseit, és hogy ezáltal teljesíthesse a szörny feltételét.
A Szólít a szörny elsőre mesének tűnik, azonban sokkal több ennél: történet felnőtteknek egy kisfiú nézőpontjából, aki túl fiatal volt, hogy felnőtté váljon, de túl sokat tapasztalt ahhoz, hogy gyerek maradhasson. Conort az őt ért traumán saját képzelőereje segíti át, ami a tiszafában ölt testet. A szörny meséi soha sem csak feketék vagy fehérek, szereplőiket jó célok vezérlik, mégis letérnek a jó ösvényről.
A film látványvilága a legapróbb részletekig, tökéletesen illeszkedik a történet hangulatához, egyszerre otthonos és idegen, mesés és valós, kedves és kegyetlen, ahogyan a szörny gyönyörű animált betétekkel ábrázolt meséi is.
Felicity Jones az életre buzdító, haldokló anyuka szerepében nagyszerű, afiatal és ígéretes Lewis MacDougall rendkívüli hitelességgel éli át Conor szerepét, a tiszafa hangját adó Liam Neeson pedig már csak hab a tortán.
Patrick Ness 2011-ben megjelent regényét Juan Antonio Bayona vitte filmvászonra, akinek a nevéhez olyan filmek fűződnek, mint például A lehetetlen című mozi. A Szólít a szörny azon kevés adaptációk közé tartozik, amelyek sokkal többek egyszerű filmélménynél, a könyv lényegét megragadva tökéletlen, mégis emberi tulajdonságok létjogosultságára hívja fel a figyelmet, és adja vissza a fantáziába vetett hitünket.
Premier: március 2. (Freeman Film)
