Az elmúlt hetekben nem múlt el nap, hogy valamilyen fórumon ne találkoztam volna szembe ezzel a könyvvel. Klubbok, csoportok a közösségi oldalon, Instagrammon fotók jöttek velem szemben, nekem pedig a polcomon pihent a kötet, amit a kiadója elküldött olvasásra. Kortárs magyar szerzőkkel volt egy csomagban, és nálam az elsőbbséget ők élvezik, ezért váratott. 2 millió eladott példány, No.1 New York Times bestseller – a kiadó már a borítón felhívja a figyelmünket arra, népszerű könyvvel állunk szemben – de hogy milyen fontos is Delia Owens regénye, azt az olvasásakor magunk fedezzük fel. És a hatás nem marad el, csodálatos világba és megrendítő életek közé kalauzol bennünket az amerikai szerző, olyan puhán, finoman és érzékletes nyelven írva, hogy örök élmény lesz a könyv, és sajnáljuk, hogy pár nap alatt kiolvassuk a történetet.
A kötet első lapjain már egy különleges világba érkezünk: a lápvidékre, lassan csordogáló patakok, kecses, hosszú lábú madarak, a homoki rákok, a víz, a természet titokzatos hangjai közé. A lápvidékre, ami az otthon, az egyetlen biztos pont Kya Clark, a Lápi Lány számára. Egy halálesettel kezdődik a könyv, és a lapokon folyamatosan bontakozik ki egy család, egy kislányból lett felnőtt nő élete, tragédiája, illetve ezzel párhuzamosan a rejtélyes haláleset szálai. Kya számára a magány, az elhagyatottság természetes állapot: kislányként egyedül marad egy alkoholista apával, távolodni látja édesanyját, testvéreit – ezzel egy olyan élet lehetőségét, amit „bárki más él”. Saját törvényeket kell kialakítania, ha életben akar maradni, segítenie kell magán, meg kell tanulnia főzni, élni. Túlélni. Mindezt túl korán. Akinek így telik a gyermekkora, érthetően zárkózott és öntörvényű lesz – Kya azonban nem támad hanem kíváncsi, nem gyűlöl hanem fél és figyel. Minden nehézség ellenére a szépség világa az övé, mert meglátja, beengedi és átereszti magán mindazt, ami körülveszi – a pillangókat, madarakat, a lélegző tájat, mocsarat, lápvidéket, élőlényeket. A vágyat és a szerelmet is megismeri, Tate egy tölgyfán ülve megtanítja írni, olvasni, érezni, szeretni. Persze ez hosszú és fájdalmas folyamat.
Ez nagyban a saját életünkért folyó harc és a szeretet könyve. Jumpin’, Marbel gondoskodása gyönyörű szála a kötetnek egy ítéletekkel teli, kisvárosi létben – ahol a Lápi Lányhoz vég nélküli legendák és bíráskodások kapcsolódnak. Kyához, aki végül iskola nélkül megtanul mindent, kutató és sikeres könyvek szerzője lesz, és habár regényt olvasunk, Amanda Hamilton versei adják majd a kulcsot egy szebb, tiszta világhoz.
Már az első lapok után eszembe jutott egy hazai szerző, akinek szépirodalmi könyvei szintén a természet közeli ismeretével ajándékozzák meg az olvasót. Ő Csányi Vilmos, akinek nagyon szeretem a köteteit (a Bábosokat, a Kisfiam, Ikaroszt) – olvasásukkor prózát olvasok, de munkái páratlan beteintést nyújtanak a kutató, az etológus, a tudós világába, gondolataiba, laikusként emberi és állati viselkedésről, természet és élőlény viszonyáról, hiedelmekről és kapcsolódásokról olvashatunk bennük. Valami ilyesmi élményt adott nekem Owens regénye. A szerző Giorgiában nőtt fel és ott is diplomázott biológusként, eredeti foglalkozása zoológus. Gyermekkori nyarait édesanyjával gyakran töltötték az Okefenokee-mocsárvidéken, kempingezve, kenuval. A táj megismerése már akkor sajátja lett. Férjével 1974-ben költöztek Afrikába, életük és utazásaik tapasztalatait több könyvben foglalták össze. Delia Owensnek ez az első regénye, ha minden igaz nemsokára film készül belőle – Reese Witherspoon beválogatta könyvklubjának ajánlott olvasmányai közé. Sokszínű, filmszerű, összetett történet, a figyelmet az utolsó lapig fenntartja, Kya sorsán keresztül önmagunkkal szembesít, mindezt olyan formán, hogy üzenete, finomsága nagyon sokáig velünk marad. „...Fogyó hold, kövesd / A lépteim / A töretlen fényben, / Földi árnyakon át, / És érezd, ahogy én / Is érzem, a csend / Hűvös érintését.””
#marieclaireolvas #Mcolvasóklub #közösségvagyunk
Jövő héten pénteken egy példányt meg is nyerhetsz, ha velünk játszol a Facebook-oldalunkon!
