Miért lehet Cyrano és Roxanne személye és kapcsolata ma is vonzó? A darab a 17. században játszódik. A happy end pedig nagyon karcsú: 15 év vágyakozás után egy csók, majd a főhős egyből meghal.
Az elfojtások miatt lehet vonzó. Mert időnként mindannyian elgondolkozunk, hogy az a személy, akivel élünk, vajon a megfelelő pár-e a számunkra? Pontosabban, ha nem is mindenki, de nagyon sokan küzdenek ezzel a problémával. Egy házasság is nagyon hullámzó folyamat lehet, hiszen néha jól érezzük magunkat benne, néha pedig nem. Vagy többször rosszul, mint jól. Emiatt a hullámzás miatt vannak elfojtások bennünk, amit sokszor még önmagunknak sem merünk bevallani. Ez Cyrano és Roxanne történetének a lényege, ettől tud örökzöld darab lenni Franciaországon kívül is. Nagyon finom és szubtilis lelki rezdülésekről szól, amelyeket mindannyian titkolni szeretnénk. Azt bizonyítja, hogy igenis van bennünk egy adag romantika, és bizonyos szituációkban előbújik belőlünk egy hős, ráadásul tragikus hős: az a hős, aki feláldozza magát. Mártírnak érezzük magunkat mindannyian, legalábbis szeretünk így tekinteni magunkra. Ha beülünk a Cyranóra, akkor a történetnek ez az olvasata elővetül: a szenvedés, ez a felemelő szenvedés, azt hiszem ez az, ami igazán szerethető a történetben. És a darab zseniális, mert mindettől a szenvedéstől nem kerülünk le a pokol legalsó bugyrába, hanem azt mondjuk, hogy holnap is nap van, megyünk tovább.
Keszég László, rendező Forrás: boon.hu
Cyrano nem egy hős dalia, nem szép, hanem kimondottan csúnyának tartják a nagy orrával. Közben őszintén és bátran vállalja az érzéseit, nem alkuszik – nem csak a szerelemben, másban sem. Edmond Rostand Cyrano című művének a mondanivalója nagyon izgalmas, de a darab hosszú és versben íródott, nem annyira könnyen emészthető. Nem félt hozzányúlni?
A darab unalma vagy a hosszúsága pontosan olyan alapos kidolgozási kényszerből fakad, mint a mostani felmagasztalt amerikai sorozatoké. Ahol az a cél, hogy minden motivációt akkurátusan megmutassanak. Ugyanezt lehet felfedezni a Cyranóban. Természetesen húztunk a történetből, főleg az elejéből, amikor a szerző nagyon részletesen és nagyon édesen bemutatja, hogy milyen történelmi időben és helyszínen vagyunk. Értem a szándékát, hogy egy össztársadalmi képet ad, de ez például nem érdekes a mai közönségnek, ezért nagyon ökonomikusra húztuk a dramaturggal, így a kezdő löket nagyon tiszta lett. A kutya a darab elején van elásva, ha itt sikerül felvenni a tempót, akkor Cyrano és Roxanne története azonnal magával ragadja a nézőt és a későbbiekben nem lesz nehézkes követni a fordulatokat.
A hősszerelmesek piedesztálra emelése folytatódik. Ha minden jól megy, januárban mutatják be Debrecenben az Edmond című darabot, amely arról szól, hogy Edmond Rostand hogyan írta meg a Cyrano de Bergeracot. Itt a főhős egy sikertelen író, akit már a felesége is un. Edmond aztán talál magának egy múzsát, akinek köszönhetően megírja a Cyranót. Bemutatják a darabját, és egyik napról a másikra hihetetlen sikert él át, bombasikert: a nemzet írója lesz. Mit tanulhatnak a magyarok az Edmondból?
Hogy soha nem szabad feladni. Ha az ember komolyan gondolja, hogy valamivel mélyen akar foglalkozni, vagy valami nagyon fontos neki, akkor nincs arra lehetőség, hogy feladja. Ez a személyes fejlődés, ez a fejlődésregény, hihetetlenül értékes. A cél eléréséig tartó hullámzást az Edmond című darab nagyon szórakoztatóan, mégsem giccsesen írja le. Ez egy nagyon szuper tudása a francia irodalomnak, hogy értékesen kommersz. Ez az érzésvilág nálunk is létezik, csak itt el van nyomva. Mégsem tehetnek a magyarok ellene: ők is szeretik Cyranót és Roxanne-t. Mivel pedig most totális kultúra – és értékrombolást élünk meg, azt gondolom, hogy nekem ebben a prosztó világban mindenevő rendezőként az a dolgom, hogy plasztikusan és értékesen fogalmazzak meg akár romantikus dolgokat is, amelyeket fontosnak tartok, és amelyeket nem mindig vállalnak elsőre az emberek. A téma ugyanis érzékeny, de szinte minden egyes lélekben ott lakozik. És aki attól fél, hogy kiadja magát, hogy igen, én képes vagyok sírni egy filmen vagy egy romantikus színdarabon, az nem teszi jól. Ez ugyanis nem elvesz belőlünk, hanem hozzánk ad. Úgy, hogy közben nem szünteti meg az ógörög mitológia imádatát.
Harsányi Attila, Cyrano szerepében Forrás: Miskolci Nemzeti Színház
Azt mindkét darab nagyon erősen hozza, hogy érzelmek nélkül, meg szerelem nélkül nincs értelme az egész életnek.
És milyen közhelyes ez lényegében. Mindkét darab azt igazolja, hogy közhelyes azt mondani, hogy a közhelyek igazak, de valamilyen úton-módon igazak.
Közös Cyranóban és Edmondban az is, hogy mindegyik főhős vágyódik egy múzsa után. De ez nem egy egyszervolt szerelem utáni vágyódás, hanem egy olyan múzsa iránti epekedés, ahol nem lehet tudni, hogy mit hoz a jövő. Beteljesül-e a szerelem? Lesz-e belőle valaha valami? Közben mindkét hős így lesz termékeny író. Az elérhetetlen múzsa inspirálja őket, akivel nem lehet, és nem kell együtt élni. Mit mondanak a főhősök: Cyrano és Edmond? A hétköznapi élet tönkretesz?
Edmond azt bizonyítja, hogy nem. De: a hétköznapi élet igyekszik mindenkit tönkre tenni. Tehát nagyon erősnek kell lenni, hogy állva maradjunk. Mindenkit verhet az Isten, ne legyen illúziónk, ezt senki nem ússza meg. De lehet tenni a sikerért, szép példabeszéd erre az Edmond, Alexis Michalik darabja.
