Nem túlzás azt állítani, hogy egyetlen Y generációs sem ismeri úgy a Neoton-slágereket, mint Heatlie Dávid, a 29 éves zenész ugyanis nemcsak beleszületett a Neoton Famíliába (édesanyja Csepregi Éva, a zenekar énekesnője – a szerk.), de dobosként 15 éves kora óta koncertezik a Neoton Família Sztárjaival. 2019-ben megalapította saját zenekarát, a Heatlie-t, amelyben már énektudását is kamatoztathatja.
Három nappal vagyunk A Dal 2022 című dalválasztó show elődöntője után, amelyben a zenekaroddal, a Heatlie-vel a Hideg fény című számmal indultatok. Sikerült feldolgozni, hogy nem jutottatok tovább?
Amikor először, 2019-ben bekerültem az élő műsorba a La Mama Hotel című dalommal, akkor is rögtön kiestem – azt kicsit nehezebben vettem. Most – a kiesés ellenére is – igyekszem A Dal pozitív hozadékaira fókuszálni: jobban összeszokott a zenekar, többet próbáltunk, közös élményeket gyűjtöttünk. Tudom, közhelyes azt mondani, hogy mi már azzal is nyertünk, hogy bejutottunk az elődöntőbe, de tényleg így van – főleg, hogy több mint négyszáz indulóból kerültünk be a legjobb negyvenbe. Ami miatt csalódott vagyok, hogy úgy érzem, miattam buktuk a továbbjutást… Sebaj, jövőre megpróbáljuk újra!
Nyilván arra célzol, hogy az egyik zsűritag, Mező Misi szerint affektálva énekeltél, és emiatt karcsúbb pontszámot kaptatok. Hogy viseled a negatív kritikát?
Szerintem én jól, anyukámnak viszont annál rosszabbul esnek az engem érő negatív kritikákat. Pont most is, amikor jöttem az interjúra, beszéltem vele telefonon, és éreztem a hangján, hogy belőle még mindig indulatokat vált ki a szombati show. Egyébként igazat adok Mező Misinek, tény, hogy a T betűim C-nek hangzottak.
És azt érzékeled – akár A Dal kapcsán, akár más szituációban –, hogy magasabbak az elvárások veled szemben, mint olyasvalakivel szemben, akinek nem híres zenészek a szülei? (Dávid édesapja Bob Heatlie skót dalszerző – a szerk.)
Néha szoktam érezni: van, hogy előnyöm származik abból, hogy zenész szülők gyereke vagyok, van, hogy hátrányom. Mindig tartottam attól, hogy ha valamit elérek, akkor megkapom majd, hogy „persze, csak azért sikerült neki, mert a Csepregi Éva az anyukája…”. Éppen ezért sokszor megpróbáltam eltitkolni, hogy kik a szüleim, vagy amikor már a Neoton Família Sztárjaiban doboltam, kitértem a válasz elől, ha valaki megkérdezte, melyik zenekarban játszom. Most már egyszerűbb a dolgom, kapásból a saját bandámat mondom.
Mennyire küzdesz az ellen, hogy önálló entitásként hivatkozzanak rád? Gondolok itt arra, hogy a legtöbb rólad szóló cikk címe hasonló szerkezetű: Csepregi Éva fia megnősült, Csepregi Éva fia koronavírusos…
Mivel az, hogy Csepregi Éva fia vagyok, egy tény, az újságírókat nincs miért hibáztatni. Az más kérdés, hogy édesanyám nevével akarnak több kattintást generálni, de az is tény, hogy az ő nevét sokkal többen ismerik, mint az enyémet. Az az érdekes egyébként, hogy régebben mindig arra vágytam, hogy egyszer úgy kerüljek be egy tévéműsorba, hogy ő nem ül ott mellettem, vagy úgy készítsenek velem interjút, hogy róla nem kérdeznek. Amikor a La Mama Hotel című számom bejutott a dalválasztóba, teljesült ez a vágyam, de annyira izgultam a beszélgetés alatt, hogy folyamatosan azon munkálkodtam, hogy eltereljem magamról a szót, és inkább anyukámról kelljen beszélnem. Szerencsére mostanra megtanultam kezelni az interjúszituációkat, és azt is, hogyan reagáljak, ha szóba jön a személye. Se titkolni nem akarom, hogy az ország egyik legnagyobb énekesnője az édesanyám, se dicsekedni nem akarok vele – pedig mérhetetlenül büszke vagyok rá.
Akkor nem bánod, ugye, hogy szóba hoztam?
Dehogy, azt hiszem, nehéz is lenne megkerülni. Meg aztán nem gondolom, hogy abban kéne mérnem a sikert, hogy mikor nem kérdeznek már róla.
Tinikorod óta koncertezel a Neoton Família Sztárjaival. Egyértelmű volt mindig is, hogy zenész leszel?
Még csak eljátszani sem tudok a gondolattal, milyen más irányba indulhattam volna el. Szerintem, ha kiderült volna, hogy nincs ritmusérzékem, vagy hogy ki nem állhatok színpadon lenni, akkor is a szórakoztatóiparban maradtam volna, csak mondjuk a média valamelyik másik szegletében. Én kifejezetten élvezem a feszültséget, a kiszámíthatatlanságot, az éjszakai üzemmódot… szóval mindent, ami ezzel jár.
Pont ezek miatt, és mert a szüleid is jól ismerik a zeneipar buktatóit, nem akartak lebeszélni, esetleg más szakma felé terelgetni?
Egy kisebb őszi koncert nagyon megmaradt bennem, és az, ahogy az anyukám áll a színpadon. Neki mindegy, hogy mi történt aznap, hogy egy világjárvány közepén vagyunk, a lényeg, hogy a színpadon állhasson és énekelhessen. Neki a zenélés a legelső, és szerintem örül annak, hogy sikerült megfertőznie vele – azáltal, hogy kiskoromtól fogva vitt magával koncertekre, beíratott zeneiskolába –, mert én is szenvedélyesen szeretem azt, amit csinálok.
Édesanyád zenekarában dobolsz, három éve pedig a saját bandád, a Heatlie frontembere vagy – két eléggé különböző feladatkör. Melyik áll hozzád közelebb?
Ha ezt a kérdést három évvel ezelőtt teszed fel, biztosan azt mondom, hogy a dobolás. A Neoton nekem 15 évig a megélhetést jelentette, és ha a Heatlie-nek bejött egy koncert, ami ütközött egy Neoton-bulival, egyértelmű volt, hogy előbbit lemondom az utóbbi miatt. A Neotonnál mindössze egyszer helyettesítettek, amikor érettségiztem. Imádok velük fellépni a dalok, a hangulat és a tömeg miatt, és hálás is vagyok, hogy benne lehetek, de most már szeretnék a saját zenekarommal, a saját dalaimmal is komolyabban foglalkozni. Eddig hobbiként tekintettem a Heatlie-re, de idéntől változott a helyzet.
Pár éve elvégezted a TV2 Akadémia vágó és rendezőasszisztens, illetve televíziós műsorkészítő szakát, úgy sejtem, tévés-filmes ambícióid is lehetnek.
Sőt, rádiósak is vannak! Szoktam is otthon csinálni magamnak – és magammal – műsorokat Konyha Show címmel. Volt, hogy én voltam a műsorvezető, a vendég, a betelefonáló és az operatőr is. Némelyiket fel is tettem YouTube-ra, azt hittem, a kutya se fogja megnézni, de több szakmabeli jelezte felém, hogy látta, és tetszett neki. Kérdezték is, mikor lesz új Konyha Show?
Egyszer azt nyilatkoztad, hogy csupán 25 százalékban veszed komolyan az életet. Ezt a közvetlen környezeted hogy tolerálja?
A feleségem, akivel tavaly házasodtunk össze, most már kezdi megszokni. A kapcsolatunk elején azt hitte, hogy majd elfogy belőlem a hülyeség, mára már rájött, hogy stresszes vagy komoly szituációkban is komolytalan vagyok.
Tavasszal viszont elkezditek összerakni a Heatlie az első lemezét. Stúdiózás közben azért több komolyság van, nem?
Képzeld, hogy a stúdióban én vagyok a legkomolyabb, és ezzel lehet, hogy a többiek agyára is megyek.
Mit lehet tudni erről az albumról?
Apám szokta mondani, amikor új dalt küldök neki, hogy „fú, ez teljesen más, mint az előző”. Vagy hogy „jé, mennyire más műfajokban mozogtok”. És ezek a mondatok elsőre mindig rosszulesnek, mert azt hiszem, oda akar kilyukadni, hogy nincs meg az egyedi stílusunk, a saját hangunk – pedig ő ezt nem kritikának, hanem dicséretnek szánja. Na de éppen ezért most kialakítottunk egy új hangzásvilágot, és ebben alkottunk egy lemeznyi dalt. Március 24-én lesz az Akváriumban egy nagykoncertünk, ott már hallható lesz a végeredmény.
Fotó: Neményi Márton
