Mindannyiunk életében vannak megható, megrázó, sorsfordító események és emlékezetes pillanatok, amelyek megváltozatták az életünket, vagy amelyek után másképpen kezdtünk el gondolkodni. Öt olyan nőt kértünk meg, hogy meséljenek a feledhetetlen pillanataikról, akik nekünk és az olvasóinknak is különösen fontosak. A sorozat első részében Heller Ágnes filozófus mesél az ő felejthetetlen pillanatáról.
Az ember néha megél egy történelmi pillanatot, de nem tudja, hogy az. Tíz évvel ezelőtt, szeptember 11-én azonban a dráma jelentőségének felismerése egyidejű volt a drámával. Kora reggel úsztam egyet, majd a New York-i lakásomban nyugodtan készültem az aznap délutáni órámra. Két órával később már egy másik korban, egy másik világban éltem.
Láttam az égő, füstölgő tornyokat, láttam összeomolni őket. S láttam New York lakóit is, akik nem estek pánikba, és azonnal kezdték megszervezni a segítséget. Semmit sem vártak fölülről, a polgármestertől, a kormánytól, ők kezdeményeztek. Felhajtás nélkül, természetesen, nyugodtan, higgadtan, hőzöngés nélkül, semmitől sem félve. Felejthetetlen leckét kaptam egy hagyományos demokrácia önszervező képességéről és gyakorlati erkölcséről. Ettől kezdve amerikainak (is) érzem magamat.
 |
| Heller Ágnes |
Én tanultam. Hogy a világ tanult-e vagy sem, és ha igen, mit, nem mérhetem fel, de azt igen, hogy megváltozott. Ettől kezdve minden várost érhet terrortámadás. Sosem tudhatjuk, melyiket és mikor. Egy vagy több szervezet hadat üzent minden demokráciának, ezenkívül minden olyan szervezetnek, világképnek vagy vallásnak, amely nincs ínyükre. Ez az újfajta terror, mint minden terror, nem válogat az áldozatai között. Nem katonai támaszpontokra, hanem többnyire civil lakosokra támad. A célja a megfélemlítés. Azt az érzést igyekszik felkelteni, hogy senki sincs biztonságban.
Az utazás többé nem az, ami volt. A repülőterekre telepített biztonsági szűrés évről évre bonyolultabbá válik. Folyadékot tilos vinni, a cipőt le kell vetni. Vigyáznak ránk. Akkor vigyáznak az emberre, ha veszély fenyegeti. S az utazót állandóan veszély fenyegeti. És magukat a demokráciákat is veszély fenyegeti. Két veszély. Az egyik, hogy engednek a zsarolásnak, a másik, hogy a terrorcselekmények megelőzése céljából korlátozzák az állampolgár jogait. E két veszély elhárítása bátorságot és ésszerűséget igényel.
Sem az ég színén, sem az eső ízén nem változott semmi. De a világ megváltozott.
Fotó: Europress – Getty Images, Fábián Évi
