Új rovatunkban, a Marie Claire Expresszben bemutatjuk a magazin állandó és külsős munkatársait. Az első 13+1 kérdés Tóth-Szántó Krisztinek szól. Hozzá tartozik minden, ami kultúra, sport, pénzügy, egészség, betegség, hát még a horoszkóp… Elsőként ad le mindent, könyvért, színházjegyért mindig neki rimánkodunk, nála gyorsabban senki sem püföli a klaviatúrát, és van egy gyönyörű kisfia is, aki már nem tud az anyukája hosszú hajába kapaszkodni, mert az kíméletlenül levágatta (istenien áll neki). Na de van itt más is…
1. Önbeteljesítő jóslat az ember jele az oviban?
Az én jelem három lufi volt, a fiamé egy lufi. Még keresem az összefüggést.
2. A legrondább német szó?
Aschenputtel – olyan, mint egy káromkodás, pedig a Grimm testvérek alkották.
3. Melyik számra a legjobb táncolni?
Mindig másra, most éppen a Maroon5 Moves like Jagger. (De Beyoncé Single ladies című dala nálam bekerült a klasszikusok közé.)
4. A második legjobb dolog az életben?
A szex.
5. A mese, amelyet ezredjére kell felolvasni a gyereknek?
Mindegyiket ezerszer kell, még a Schleich játékállat-katalógust is.
6. A neked legértékesebb dolog, amelyet valaha elvesztettél/elloptak tőled?
Életem első és a férjem szerint utolsó gyémántgyűrűje, amellyel megkérte a kezemet. És amelyet egy hónap után szimplán otthagytam egy bevásárlóközpont vécéjében. Hogy miért?
7. Jenson Button közelről?
Jó illatú.
8. A Marie Claire-cikk, amellyel a legtöbbet dolgoztál?
Őszintén? Nem emlékszem. Megszépültek az emlékek az idő múlásával.
9. Magyar előadó, aki a világ bármely pontján megállná a helyét?
Azt mondta a férjem, nem baj, ha nem őt írom, de akkor szégyelljem magam. Szóval azt írom: Sugarloaf, legfőképp a gitáros.
10. A jó házasság alapja…
A nevetés. Együtt.
11. Brigitte Nielsen vagy Brigitte Bardot?
Ma már Nielsen.
12. Viccet mesélni vagy hallgatni rosszabb?
Nem bírom a vicceket, az életszagú vicces történeteket inkább.
13. 2012-ben biztosan…
Iszonyú jó kedvem lesz, akármi történik is.
+1. Pszichológust minden Mikulásnak és a szülőknek, akik felbérlik a bölcselkedésre?
Abszolút. 7 évesen a szüleim voltak olyan kedvesek, és megkérték a helyi Télapót, hogy alázzon meg az összes lakótelepi gyerek előtt, hogy még néha szopom az ujjam. Bosszúból még évekig nem szoktam le róla.
