Amikor egy elsöprő sikert arató könyv, majd a belőle készült, szintén sikeres európai film után röviddel kiderül, hogy a filmből készül az amerikai verzió is, óhatatlanul felvetődik a kérdés, hogy de hát miért, miért van erre szükség. A válasz állítólag úgy hangzik, hogy Amerikában nem sokan vették a fáradságot, hogy megnézzék a svéd nyelvű verziót, ez viszont minden bizonnyal kasszasiker lesz.
Azonban a rendező személye, David Fincher (Social Network, Zodiákus, Harcosok klubja) mégis okot adott némi reményre, hogy a vége főcím után szertefoszlanak a film létjogosultságára vonatkozó kételyek. Sajnos nem így lett. Pont azért nem, mert láttuk és nagyon szerettük a néhány évvel ezelőtti svéd verziót, és a Fincher-féle feldolgozás bátortalan, nem mert akkorát újítani, hogy túltegyük magunkat az összehasonlítgatáson.
Daniel Craig vonzóbb és elegánsabb, mint a svéd Michael Nyqvist, és a kritikusok által leginkább dicsért Rooney Mara sem annyira visszataszító külsejű, mint Noomi Rapace volt, de hitelességben alulmaradnak, és a filmnek nem sikerül megteremtenie azt a sajátos, misztikus-nyugtalanító hangulatot sem, amely a különös gyilkosságokat felderítő sztorira annyira jellemző. Annak ellenére érezzük így, hogy minden képkockán átsüt, hogy a film alapos munka eredménye, gyönyörűek a képek, és megbúvik benne egy-két csemege is, például a kínzás alatt felcsendülő Enya-dal. Ha ezt láttuk volna először, valószínűleg sokkal jobban szeretnénk.
Bemutató: január 19. Forgalmazza az InterCom.
Szöveg: Tiefenthaler Eszter
