Almanya – A török paradicsom
László Krisztina ajánlja
Egy érzelmekkel teli, bájos, önfeledt vígjáték, amely gyógyírként hat a gazdasági válság és a belpolitikai csatározások által megsebzett lelkünknek. Másfél óra kikapcsolódás, és amikor kimegyünk a moziteremből, egy időre újra visszanyerhetjük az emberiségbe vetett hitünket.
Bár Angela Merkel szerint a multikulturális társadalmi modell Németországban megbukott, ez a film pont az ellenkezőjét támasztja alá. Méghozzá nagyon hitelesen. Annál is inkább, mert a történet a Németországban élő, török származású fiatal rendezőnő, Yasemin Şamdereli saját családjának története, amelyen keresztül tanúi lehetünk a helyi multikulturalizmus kialakulásának is: a kezdetektől a már asszimilálódott török–német leszármazottakig.
A nagypapa, Hüseyin Yilmaz az egymillió-egyedik németországi török vendégmunkás, az évek során sikeresen beilleszkedett választott új hazájában, nyugdíjaskorában úgy dönt, hogy megismerteti gyökereit népes családjával is. Házat vesz Anatóliában, és az őszi szünetben kötelező utazást szervez az egész pereputtynak az óhazába. A számára kellemes program a többieknek először nyűg, amely aztán az út során fokozatosan örömmé válik. A film végére a családtagok számára nem maradhat el a nagy felismerés: a régi gyökereket sosem veszíti el az ember, ugyanakkor meg lehet találni az új hazát is. Ez az üzenet még a kisiskolás unoka, Cenk számára is világos, aki végre megtudhatja, német vagy török-e, és a suliban abba a focicsapatba igazol, ahová a származása szerint tartozik.
A film nem más, mint egy nosztalgikus utazás térben és időben, amely könnyen giccsessé, csöpögőssé válhatna, ha a rendezőnő hihetetlen érzékenységgel nem adagolná patikamérlegen kimérve a humort, az öniróniát és a szívbe markoló érzéseket. Mindent pont jókor és jó helyen. A színészek pedig egyszerűen gyönyörűek! A férfiak szőrösek, a nők testesek, csillogó barna szemükből minden érzelem azonnal kiolvasható. Igazi hús-vér emberek, egyéniségek – és ez ritka kincs az amerikai tucatfilmek uralta filmgyártásban.
Az anatóliai táj érintetlen szépsége, színei, illata nagy kedvet csinál a nézőknek egy törökországi utazáshoz, de nem a napsütötte turistaparadicsomba a tengerpartra, hanem az ország belsejébe, a távoli vidékekre, ahol még minden igazi és őszinte. Én máris csomagolnék…
(2011. december 29. óta a mozikban – CineReal)
