Írt már a Marie Claire-be exkluzív úti beszámolót luxushajós körútról, Jake Gyllenhaallal készített interjúnkat is neki köszönhettük, egyenesen Londonból, és a háta mögött van már műsorvezetői állás, lapfőszerkesztés, filmforgatókönyv-írás, többévnyi filmkritikusi és fordítói tevékenység, út- és magakeresés, házasság és sok-sok nagyváros, sőt nemrégiben második könyve is megjelent Lélekbonbon címmel. Sokat tudunk és hallottunk róla, azt azonban még senkinek sem mesélte el soha, hogy…
1. Gyerekkorodban ki volt a kedvenced a cirkuszban?
A kötéltáncos. Az unokatesómmal ki is feszítettünk egy zsinórt két szék közé, hogy reprodukáljuk a csodálatos jelenetet, és valahogy nem értettük, miért dőlnek fel a székek, amikor kötéltáncolni próbálunk.
2. A legmeghatóbb szerelmi vallomás, amelyet valaha kaptál?
Az esküvőnkön Matan és én magunk írtuk meg az eskütételünk szövegét. A férjem nem egy nagy romantikus grál lovag, éppen ezért nagyon meghatott, hogy az elsőtől az utolsó mondatig minden sora tökéletesen illett volna egy Szex és New York-epizódba.
3. A mozihős, akivel szívesen csinálnál interjút, ha a valóságban is létezne?
Bár előbb volt regény, mint filmhősnő, de remélem nem csalás: Scarlett O’Harával az Elfújta a szélből. Nem a csodálatos Vivienne Leigh, és nem is a tévésorozatból ismert színésznőcske formájában persze, hanem magával a megzabolázhatatlan, megfoghatatlan Katie Scarlett-tel.
(jó, utólag nekünk is feltűnt, hogy két „3”-as pont volt a kérdéssorban, de hát mit lehet tenni…)
3. A kedvenc titkos helyed Budapesten?
Éttermek közül a Pannónia utcai kis indiai éttermet bírom nagyon – nem egy felkapott, elegáns hely, de az étel valami fenomenális, és imádom, hogy nem is próbál felzárkózni a menő budapesti placcokhoz: egyszerű és nagyszerű. De rajongok a Kazinczy utcai mexikói büféért is: a pincében minden csetresz eladó, és mindig találok valami kincset. Ebédelni pedig a Gangeszben szoktam: egy kis krisnás konyha a Hunyadi téren, nevetségesen olcsó és hatalmas adag, házias, keleti ízekkel kényeztetnek.
4. 2011 legsármosabb férfisztárja?
Természetesen Jake Gyllenhaal… Ahogy az elmúlt évtized minden egyes esztendejében.
5. Ha az embernek felnőttkorban is lehetne jele, mint az oviban, neked mi lenne?
Oviban esernyő voltam a Mary Poppins iránti elkötelezett rajongásom miatt, és a mai napig kötődöm ehhez a jelhez. Szóval megtartom ezt… Mindig emlékeztet rá, hogy – ahogy Csudálatos Mary mondta – „egy kiskanál cukorral lemegy az orvosság”.
6. Szakállal vagy szakáll nélkül?
Abszolút szakállal. Egy éve kezdtem el hódolni a nemborotválkozás istenének, és bevallom, ma már el sem tudom képzelni, hogy babapopsi-tapintású legyen az arcom.
7. A film, amelyről végül kíméletes kritikát írtál, de szíved szerint a földbe döngölted volna?
Na, ilyen nálam nem létezik. Nemegyszer előfordult már, hogy egy-egy forgalmazó megorrolt rám, amiért őszintén leírtam a véleményemet egy alkotásról. Volt egy év, amikor álnéven írtam filmkritikákat csak azért, hogy ne csattanhasson rajtam az ostor… Ma már viszont kutya kötelességemnek érzem, hogy ha már véleményt formálok, mellé biggyesszem a nevemet is.
8. Lennél Paris Hilton legjobb barija?
Azt hiszem, már voltam… És nem sok jó sült ki belőle. Vicces arra gondolni, hogy öt éve azt tartottam az újságírói karrierem csúcsának, hogy lefordíthattam Paris könyvét, és összebratyiztam vele a Good Charlotte-koncert backstage-ében. Ma, két saját könyvvel, sok új otthonnal Londonban és Tel-Avivban, illetve három év kabbalatanulással a hátam mögött egészen mást választanék híres öri barinak. Deepak Choprának például szívesen főznék egy vegán vacsorát.
9. Életed legelbaltázottabb szerelése, outfitje?
Hűha, ebből rengeteg volt… Azt hiszem, a 2006-os VIVA Comet-gálán, ahol Madonna Sorry című klipjének frizurája által inspirált séróval vezettem a show-t, akkor végleg beírtam magam a „fashion faux-pas” történelembe, de a pink „Britney tőlem terhes” pólómmal, a Tokio Hotel-sminkemmel és a rengeteg jelvénnyel az aprócska felsőimen szintén megtestesítettem a „fashion victim” fogalmát. Persze nem szégyenkezem, nincs annál viccesebb, mint a rég elfelejtett MySpace-en egy sötét divatfolt az ember múltjában.
10. Angolul vagy magyarul könnyebb írni?
Magyarul könnyebb, de angolul izgalmasabb. Amikor nyolc évvel ezelőtt írni kezdtem angolul, egy féloldalas cikk összerakása minimum háromórás tortúra volt, ma viszont már negyedóra alatt „kifolyik” az ujjaimból a szöveg. Az, hogy angolul írhatok a TimeOut Israelnek és a New York-i The Wild magazinnak, újra visszahozta a kínlódás diszkrét báját az életembe. A kihívások mindig motiválnak.
11. A legrondább és a legszebb héber szó?
A legszebb egyértelműen az ahava, azaz „szeretet”. Ronda szót nem tudok kiemelni, de van egy, amit valamiért rendkívül irritálónak találok: a hamishim, azaz „ötven”. Olyan tenyérbe mászó hangzása van!
12. A szám, amelyet utazás közben a legjobb hallgatni?
Madonna Sky Fits Heaven című dala a Ray Of Light albumról. William Orbit elektronikus kvartyogásai és bugyborékolásai teszik izgalmassá, Madonna pedig azt énekli mindeközben, hogy „traveliiiiiiing”. Sosem hagyom le az utazós válogatáscédéimről.
13. 2012-ben biztosan…
…megtanulok játszani a melodikán, szálkásra jógázom magam, és végre eljutok New Yorkba is.
+ 1. A dalai láma csak neked ad interjút. 5 percet kapsz, hármat kérdezhetsz. Mik azok?
– Hogyan segíthet a spiritualitás abban, hogy kilábaljon Magyarország az államcsőd torkából, és harmonikusan élhessünk?
– Hogyan beszélhetünk a vegetáriánus és vegán étkezés fontosságáról anélkül, hogy elriasztanánk vagy felbosszantanánk az embereket?
– Mik a buddhizmus és a kabbala tanainak legszembetűnőbb találkozásai pontjai?
