2011 decemberében három nő kapott Nobel-békedíjat, sorozatunkban őket mutatjuk be. Tawakkul Karman újságíró, nőjogi és demokráciapárti aktivista azért kapta a Nobel-békedíjat, mert hazájában, Jemenben szállt síkra a véleményszabadság érvényesüléséért, Ali Abdalláh Száleh diktátor elnök rezsimje ellen. A több ezer halálos áldozatot követelő harc sikeres volt, 2011 novemberében Száleh lemondott hatalmáról, amit az ellenzék április óta követelt.
Tawakkul Karman nemcsak az arab tavasz alatt, hanem már korábban is fontos szerepet játszott a Száleh elnök elleni küzdelemben. Felszólalt a sajtószabadságért, és hetente követelte demonstrációkon a politikai foglyok szabadon engedését, amiért többször is börtönbe zárták. Karman a tunéziai és az egyiptomi elnök bukása után a jemeni ellenzék egyik vezéralakja lett, élénken kampányolt a nők jogaiért, a demokráciáért és békéért folytatott küzdelemben.
A 32 éves, újdonsült Nobel-békedíjas egy jemeni magánegyetemen tanult kereskedelmi ismereteket, majd politikatudományból is diplomát szerzett. Karman édesapja jogász és politikus volt, aki a lánya segítségével később megdöntött Száleh-rezsim ideje alatt miniszterként is tevékenykedett (majd lemondott posztjáról). Karman élete egy izgalmas regény történetének is beillik: van például egy költő nővére, másik testvére pedig az Al-Jazeera arab televíziónak dolgozik.
Bár a nők egyenjogúságáért és szabadságáért küzdött, mégis egy nő próbálta megölni: egy 2010-es tüntetésen egy méretes tőrt szúrt felé, de a Karmant körbevevő híveinek sikerült megakadályoznia a gyilkossági kísérletet. A New Yorker újságírója szerint Karman munkássága olyan nagy hatású, hogy 2011 januárjában maga – az akkor még erős – Száleh elnök telefonon életveszélyesen megfenyegette. Férjezett, és három gyermek édesanyja.
Szöveg: Munk Vera
