A Vaslady
A Vaslady című film az első hétvégén a bevételi listák élén zárt Nagy-Britanniában. A közönség szereti, dicsérik a főszerepben tündöklő Meryl Streepet is – persze, őt milyen szerepben nem szeretjük, a legjobb színésznőnek járó Golden Globe-szobrot is hazavihette az alakításáért, és Oscar-jelölést is kapott –, egyedül a kritikusok nem elégedettek, gyengének tartják a forgatókönyvet. Magát David Cameront, a jelenlegi brit miniszterelnököt is megszólaltatták a premier kapcsán, aki úgy fogalmazott, hogy szerinte a film Thatcher leépüléséről, és nem egy „lenyűgöző kormányfőről” szól.
A Phyllida Llyod által rendezett film valóban a már öregkorban lévő Thatcher visszaemlékezéseiről szól, így gyakran szembesülünk a kissé szenilis, nem egészen beszámítható egykori miniszterelnöknő képével. Képzeletében időnként megjelenik elhunyt férje, aki minden eseményt és hírt kommentál, időnként afféle narrátorként is emlékeztetve Margaretet a múlt történéseire. Hallucináció ide-vagy oda, Thatcher igen ügyesen képes felidézni életének sorsfordító pillanatait, például az alsóházi választási küzdelmeit, oktatási miniszteri éveit, majd a miniszterelnökségért folytatott harcokat.
A legizgalmasabb részletek talán mégis azok, amelyek Maggie – ahogyan később a választói is hívták – gyökereiről szólnak, indulásának történetét mesélik el. Élelmiszerbolt-tulajdonos édesapja, aki a helyi politikában is vezető szerepre tett szert, komoly ösztönző erő volt a középosztályból kitörni vágyó lány számára. Mindenféle luxust megtagadtak a ház körül annak érdekében, hogy Margaret taníttatását támogassák, és meg is lett az eredménye: felvették az Oxfordra, ahová magával vitte édesapja filozófiáját: „Áldozd fel a mát egy jobb holnapért!”
A filmben több, markáns gondolat is elhangzik Nagy-Britannia egyetlen női miniszterelnökének szájából. Amikor egy hölgy megköszöni a rengeteg inspirációt, amelyet kormányzása éveiben adott neki, Thatcher frappánsan csak ennyit mond: „Akkoriban még arról szólt a dolog, hogy megpróbáltunk cselekedni, most már mindenki valakivé akar válni.” De a jelenkor politikájáról is komoly kritikát fogalmaz meg, mondván, a mai vezetők folyton csak ideákat és érzéseket akarnak eladni: „Ma azt kérdezik: hogy vagy? Nem azt, hogy mit gondolsz.”
Thatcher miniszterelnöksége egyben az első női miniszterelnököt hozta Nagy-Britannia számára – és egyelőre az utolsót is –, ami nem volt akadályoktól mentes. A film is jól megragadja a legfontosabbakat: az IRA akciói, a Falkland-szigeteki háború, amely során Argentínával küzdött meg a szigetország, vagy az ír terroristák által ellene elkövetett merénylet, amely nemcsak politikusi hivatására, de a magánéletére is kihatással volt.
A filmben hangsúlyos szerepet kap Thatcher életfilozófiája: sosem követte a tömeget. Már eljegyzésekor is leszögezte, nem belőle lesz a „tipikus háziasszony”, nem végzi teáscsészét mosogatva. A mozi záróakkordja ettől a gondolattól válik igazán érdekessé: Maggie szimbolikusan elengedi a férjét, aki emlékezteti: „Neked mindig ment egyedül is.” S lám, a reggelije után felkerekedik, hogy elmossa azt a bizonyos teáscsészét.
Thatcher 11 évig volt miniszterelnök, és úgy hagyta el a politika porondját, ahogyan fiatal konzervatív politikusként érkezett: emelt fővel. A Vaslady című film hitelesen rajzolja meg Nagy-Britannia eddigi egyetlen női és egyben leghosszabb ideig a tisztséget betöltő miniszterelnökét. Képet kapunk a szigetország 80-as éveiről, a brit kormányzat világpolitikában vállalt szerepéről, de mindenekelőtt annak a nőnek a sorsáról, aki nem volt hajlandó megválni kedvenc gyöngysorától még az ország vezetéséért sem.
(Február 2-től a mozikban. Forgalmazza a Budapest Film.)
Szöveg: Gönczi Petra
