Steiner Kristóf ajánlja
Egy szőke, fekete fehérneműt viselő nő csaknem meztelen férfiak gyűrűjében, láncra verve tekint a kamerába, és kéjes hangon azt suttogja: „Bocsáss meg!”, ám a dekoltázsa inkább azt üzeni: „B… meg!” Ez Madonna új videoklipje, 2012-ben. Az anyagias lány, aki mindig képes az átváltozásra, de megváltozni senkiért és semmiért nem hajlandó, ismét megmutatja, hogy előle bizony lehetetlen elmenekülni.
A nő, aki három évtizede formálja a divatot, bosszantja a nyárspolgárokat, de mindenekfelett feszegeti a saját határait, az elmúlt néhány esztendőben vékony jégen táncolt: legutóbbi, 2008-as Hard Candy című albumát még a legtöbb rajongó is fejcsóválva hallgatta, és miközben a frissen beizzított Lady Gaga-gépezet soha nem látott sebességgel száguldott, a Madonna-művek masinái takaréklángon izzottak. „Madonna kifújt” – mondták sokan, utalva arra, hogy a díva, aki korábban a megújulás és a revolúció megtestesítője volt, mostanában nem tudja, mi a „menő”, és egyébként is: „Miért nem képes méltósággal megöregedni?” Madonnának azonban esze ágában sincsen megöregedni – hiszen miért kellene másként viselkednie, mint korábban, csak azért, mert már nem 23, 34, 44, hanem 54 éves? –, és köszöni szépen, még mindig baromi menő. Ez derül ki a pop királynőjének 12. stúdióalbumáról, amely az MDNA címet viseli. Túl egy hétéves házasságot követő váláson, egy mozifilm megrendezésén, egy divatmárka beindításán és a világ egyik legelismertebb ifjú breaktáncos sztárjával, Brahim „Bboy” Zaibattal az oldalán (és az ágyában), Madonna készen áll arra, hogy bebizonyítsa: sztárocskák jöhetnek-mehetnek, az sosem lesz elég ahhoz, hogy valakit kikiáltsanak az új Madonnának, hogy farsangi kosztümöket visel ruhák helyett.
Az album a 2012-es év tökéletes év „hivatalos zenei anyaga” is lehetne: abban a korban, amikor a spirituális ébredésre nagyobb szükségünk van, mint valaha, Madonna azzal emeli sosem látott magaslatokba a lelkünket, hogy magával ránt minket a „fehér nyúl üregébe”, a legrettegettebb rémálmok és a legcsodálatosabb álomképek világába. És ahogy Alice csodaországa, ez a szürreális vízió is a saját lelkünk porondja, tele érzékiséggel, fájdalommal, haraggal, csacskaságokkal és boldogsággal. Az őrült utazásra Madonna magával hozta az ugribugri, folyton vigyorgó francia DJ-producert, Martin Solweiget és a zene „őrült tudósát”, régi jó harcostársát, William Orbitot, aki – mint mindig – most is Madge lelki nyomorúságaiból szereli össze a legcsodálatosabb dalokat.
Girl Gone Wild
„Ó, Istenem! Szívből sajnálom, hogy vétkeztem ellened, és megvetem az összes bűnömet, mert rettegek a mennyek elveszítésétől és a pokol fájdalmaitól. De leginkább azért, mert szeretlek téged, és rettenetesen vágyom rá, hogy jó legyek…” Ezzel az üzenettel indul az album, tökéletes képet festve arról, mire számíthatunk a következő bőséges egy órában. Az MDNA második kislemeze egy, a díva Confessions on a Dance Floor éráját idéző hamisítatlan dance-sláger, a játékos, önmagát nem túl komolyan vevő fajtából. Madonna ellentmondást nem tűrő intenzitással zavar mindenkit a táncparkettre: „Tüzeld fel magad, mint egy füstölgő pisztoly!”, és ezzel világossá válik, hogy ez a lemez nem azoknak lett összerakva, akik arra vártak, hogy a popkirálynő végre kicsit lehiggadjon…
Gang Bang
Ezzel a dallal el is érkezünk arra a pontra, amikor a kétségek szertefoszlanak: az eddigi tapasztalatok alapján ugyanis ez az a track, amelybe mindenki belezúg már az első refrén előtt. Aki ismeri a Music című lemezt, érteni fogja, ha azt mondom: ez az új Impressive Instant. A sötét, kemény és könyörtelenül dübörgő zene olyan, mint a balhés rosszfiú a környékről, akit mindenki magáénak akart. A dal egy öt percbe sürített Tarantino-dráma: a nő pisztolyt szorítva a férfi halántékára elmondja, mindenkinél jobban szerette, de rájött, hogy az ellenségét tartotta közelében, majd néhény refrénnel később „Vezess, ribanc!” felszólítással kocsiba ülteti, és kíméletlenül kivégzi. Ez az első track, amelyet hallva az embernek óhatatlanul eszébe jut: Madonna és Guy Ritchie válása elég kemény menet lehetett…
I’m Addicted
Ez a dal nem lesz kedvence sem a droghatóságoknak, sem a szomszédoknak, tekintettel arra, hogy kizárólag nagyon hangosan lehet hallgatni. Egy dallamos, hamisítatlan acid-punk himnusz fülcsiklandozó elektronikus prüntyögésekkel és kvartyogásokkal, és – tekintve, hogy a lemez címe nyílt utalás az MDMA nevű kábítószerre, amelynek hatását sokan az euforikus szerelemhez hasonlítják – provokáló dalszöveggekkel. „A neved vérként lüktet az ereimben, lüktet át a testemen, lángra lobbantva az agyamat, mint az MDNA. A neved olyan, mint egy drog, és sosem elég belőle, mintha rám öntötték volna, rabja vagyok a szerelmednek.” Személyes kedvenc…
Turn Up The Radio
Ha hihetük a pletykáknak, ez a Donna Summer-slágerek könnyedségével vetekedő, már-már bosszantóan slágergyanús nóta lesz a következő, amely kislemezként elindulhat meghódítani a slágerlistákat. Madonnától megszokhattuk, hogy majd’ minden lemezéről befuttat egy, a tömegek igényét 100 százalékban kielégítő, könnyen emészthető „feel good” dalt, és az MDNA-n ez a jolly joker: fejkiszellőztetős, országúton száguldós dalocska. Ki ne hangosítaná fel a zenét, amikor Madonna csicsergő hangon ígérgeti a fülébe, hogy a világ összes szürkesége és nehézsége semmivé foszlik, ha egyszer bekapcsolja a rádiót?
Give Me All Your Luvin’
A sokáig bizonytalan sorsú dal, amelyet a rajongók már bő négy hónapja ismernek, és amelynek sokan csúfos kudarcot jövendöltek, éppen ezen a héten foglalta el az első helyet a Billboard Dance sikerlistáján, hála Super Bowl-félidőnek, ahol Madonna az LMFAO-s „Sexy and You Know It” srácokkal turbózta fel a slágert. Európában viszont valahogy nem sikerült neki az áttörtés – talán azért, mert nekünk túlságosan „amerikai”. A pomponlánykórus, a végtelenül egyszerű dallam, és a „tegyünk bele egy kis rapszöveget is, mert az menő” attitűd hatalmas rózsaszín rágógumivá fújja fel a dalt, és Nicki Minaj és M.I.A. jelenléte csak fokozza a kissé nyomulós „fiataloook, bulizzuuunk” feelinget.
Some Girls
A dal, amelyben Madonna kíméletlenül helyre teszi a rinyáló, vagyonvadász, szilikonmellű, limuzinokban picsogű rüfkéket, teszi mindezt egy olyan elvarázsolt és mókás elektroalapra énekelve, mintha egy japán játékterem táncgépének muzsikája pittyegne a fülünkbe. Majd ezt a hatást erősítve beszáll az elektromos gitár és egy tamagocsi is. A már-már experimentalistának nevezhető track végén mély masinahangon ismételgeti egy férfi: „Gettin’ freaky”, és mi tagadás, a szívünkből szól.
Super Star
A játékteremtől már csak egy ugrás a vidámpark: az MDNA ezen a ponton vállaltan a hülyülésről szól. Habkönnyű, vicces, szerelmes dal következik, amely vélhetően Madonna 24 éves kedvesének, Brahimnak szól. A track azt üzeni: „ki mondta, hogy csak a hatalmas, tragikus szerelem lehet igaz szerelem?” Cuki, gyerekes rímekbe szedve sorolja fel a világtörténelem legnagyobb férfi sztárjait, párhuzamot vonva köztük és a szeretett fiú között, a versikéket pedig Madonna tinilányának, Lola Leonnak vokálozásával megspékelt kórussal fejeli meg, és egy ponton még oda is eljut, hogy beismeri: „Én vagyok a legnagyobb rajongód, reménytelenül vonzódom hozzád, megkaphatod a jelszót a telcsimhez, megmasszírozlak, ha hazajössz.”
I Don’t Give A…
Most, hogy már ismerjük Madonna jelenlegi kapcsolatát, bepillantást nyerhetünk az előzőbe is, és ez bizony már korántsem olyan, mint egy Gondos Bocsok-epizód. Kemény odamondogatások dögivel, pofátlanul őszinte vallomás a gyermekelhelyezési perről, és némi rap egy egyedülálló, négygyerekes szupersztár mama napjairól: szerződéskötés, ruhavásárlás, bébiszityó-szervezés, edzés, dalírás, egy film összedobása, és így tovább, és még tovább. Madge sokat fejlődött az American Life-os rappelési kísérlet óta, és bár a hiphop még mindig nem a legerősebb oldala, de a ghetto feeling és a szingli mami küzdelmei annyira bizarr párosítás, hogy ez a kombó a dalt az album egyik legemlékezetsebb momentumává teszi. Nicki Minaj teszi fel a koronát a született feleség fejére, mondván: „Egyetlen királynő van, és az Madonna… ribanc!” Szinte hallani, amint a Little Monsterek – így nevezi rajongóit Lady Gaga – felháborottan felszisszennek…
I’m a Sinner
Groovy és szemtelen nóta következik a Beautiful Stranger modorában, Ray of Light-os gitárpengetéssel, és – itt jön a csavar – egy keresztény-katolikus kiszámolóval. A bohém és szexi huhogásból és sóhajtozásból érkezünk el a mondókához, amelyben Madonna a kedvenc szentjeit kéri, hogy ne haragudjanak rá a vétkeiért. „Szent Kristóf, találj rám, hazatérek egy napon, Szent Sebestyén, ne sírj, repkedjenek csak azok a mérgezett nyilak (…) Minden szentek, jámbor férfiak, kapjatok el, mielőtt ismét vétkezem.” Kellemesen andalító nóta nekünk, újabb fekete pont Madonna ellenőrzőjébe az egyháznak.
Love Spent
Ez a mesterien megfogalmazott és elképesztő érzékenységgel hangszerelt, középtempójú nóta elvezet minket az őszinte, gondolkodó és gondolatokat ébresztő Madonnához, akinek a Ray of Light albumot köszönhettük. A dal ismét nyílt levél ez exnek, aki néhány hónapja röhögve nyilatkozta le egy lapnak, hogy nem bánja a Madonnával kötött „szappanopera-házasságot”, hiszen anyagilag jól jött ki belőle. Az akusztikus intró után az egykori Mrs. Ritchie habozás nélkül felteszi a kérdést: „A tiéd voltam mindenestül, de te többet akartál. Feleségül vettél volna, ha szegény vagyok?”, és hamar eljut oda, hogy felelősségre vonja: „A szívemmel játszottál: amíg a halál el nem választ, ezt mondtad. Most megvan a menő kocsi, nők és bárok, és ez a fejedbe szállt.” A dal tökéletes példa arra, hogy Madonna harminc év után is képes új hangzást teremteni: semmihez és senkihez sem hasonlítható mestermű.
Masterpiece
A Golden Globe-díjjal kitüntetett ballada, amely mostanra a rádiók kedvence lett világszerte, eredetileg a Madonna rendezésében készült W.E. című film soundtrackalbumán lelhető fel, ám vélhetően a váratlan sikerszériának köszönhetően az MDNA-re is felkerült. Altatódal-egyszerűségű szerzemény a megközelíthetetlen, hét lakat alatt őrzött boldogságról, amely mellett mindig ott állhatunk, de sosem lehet a miénk. Helyette viszont gyönyörködhetünk Madonna énekhangjának tiszta csengésében… az se semmi.
Falling Free
A záróakkordokkal Madonna szinte mindig elfeledteti velünk, hogy ő a világ leghíresebb élő embere, és az egész világgal megosztott álmai és félelmei hirtelen egy jó barát sírásának hangzanak. A Ray of Light Mer Girl című dalában arról énekelt, hogyan kísérti őt halott édesanyja, a Music Gone-ja egy szívsajdító szakítást mesélt el, az American Life Easy Ride-jában pedig elmonta: vérrel és verejtékkel akar megdolgozni a boldogságért. Ezen a finoman hangszerelt majdnem-finálék sorába áll be a Falling Free, amely muzikális szempontból már-már komolyzenei élményt jelent. Tündököl, csillog és fénylik – mindezt mindenféle körülírhatatlan hangocskákal éri el. A szövegben pedig, amely sokkal inkább vers, mint dalszöveg, a saját lelkét próbálja eloldozni egykori szerelmének szívétől. Ehhez pedig az egyetlen út az volna , ha képes lenne megszabadulni a „ki a hibás mindezért” és a „tudni akarok rólad” démonaitól…
Az albumot megelőző várakozásról Eva Peron híres európai körutazása, a Szivárvány Turné jutott eszembe. A musicalben – amelyben Evita szerepét Madonna játszotta – így énekelnek: „Szép Szivárványunk útra kelt, és a túra egy jó befektetés! Bár kétkedtünk, hogy bejön-e majd… Veszt Evita, vagy győz? És a válaszunk: győz!” Madonna győzött, megint. Az albumot az teszi a karrierjének talán legizgalmasabb, legszerethetőbb lemezévé, hogy végre egyetlen korongon találkozhatunk az „összes” Madonnával, „akiket” az évek során oly sokat imádtak, vagy rühelltek, de ami a legfontosabb: ismertek. Ez az album nem az „új Ray of Light”, vagy a „Confessions 2012”, sőt még csak nem is az Erotica lemez reinkarnációja – bár a zseniális divatfotósok, Mert & Marcus által készített promofotókat elnézve sok rajongó látja úgy, a kilencvenes évek elején megjelent botrányos SEX fotóalbumban megismert Dita, Madonna kurtizánénje visszatért –, hanem egy vadonatúj, eredeti zenei anyag, amely könnyedén felülmúlja a korábbiakat.
Hamarosan pedig útjára indul az ikon világ körüli turnéja is, amely Izraeltől Ausztráliáig csaknem száz helyszínen nyűgözi majd le a nagyérdeműt, és bár a jegyárak borsosabbak, mint bármely más előadó turnéin – a tel-avivi világpremierre például csaknem 100 000 forintnyi sékelbe kerül egy „Golden Circle” állójegy –, Madonna azt üzeni a kelletlenkedőknek: egy újabb táska vagy más felesleges tárgy helyett kezdjenek szépen kuporgatni. „Az emberek állandóan hülyeségekre költenek. Dolgozzatok keményen egész évben, tegyetek félre, és gyertek el a show-ra! Megérem a pénzt!” Ezzel pedig nehéz vitatkozni…
Az album hivatalos megjelenési dátuma március 26., hétfő.
Kiadó: Polydor Records / Universal Music
A Deluxe Edition bonustrackeket és egy remixet is tartalmaz, amelyekről részletesebben saját blogomon írok majd.
