Örömmel fogadtuk el Apáthy Judit meghívását az állami gondozott gyerekekkel foglalkozó KUL Alapítvány gyűlésére, belvárosi irodájukba. Jó hangulatú, teázós, őszinte beszélgetésen keresztül kaptunk betekintést az önkéntesek olykor nehéz, de szép hivatásába.
A KUL (Kelet-Európai Utógondozottakért és Lakóotthonokban Lakókért Alapítvány) állami gondozott gyerekekkel foglalkozik, főként Szabolcs-Szatmár-Bereg, illetve Pest megyében. Egy jó kis önkéntes csapattal, valamint „két és fél” állandó munkatárssal-ahogy Apáthy Judit, alapítványi koordinátor fogalmazott. A segítők sokféle területről érkeztek a csapatba: gazdasági, kommunikációs és teológiai végzettséggel, de akad köztük szakács és fodrász is. A közös bennük, hogy fontosnak tartják a keresztény értékeket, szabadidejükben pedig az állami gondozott gyermekek lelki- és szellemi fejlődéséért dolgoznak nyári táborok és évközi programok szervezésével.
Az alapítvány négy éve jött létre, eleinte cégek támogatásával, majd különböző pályázatok elnyerése tette lehetővé a munkát. Most éppen egy két éves, TÁMOP pályázaton nyert az alapítvány, melyet egy információs központ létrehozására fordít Tiszadobon. (A nevelőotthon Oláh Ibolya történetéből ismerős lehet.) Az anyagi forrásokat igyekeznek a legjobban csoportosítani és kihasználni, hogy a megvalósult programok által új alternatívákat tudjanak nyújtani a gyerekeknek a pozitív önkép kialakítására és eredményes konfliktuskezelési technikák elsajátítására.
Judit úgy emlékszik vissza az első táborra, melyet az alapítvány elnökével szerveztek, hogy „szerelem volt első látásra”, azóta főállásban dolgozik az alapítványnál. Ladányi Kriszta, az alapítvány másik állandó munkatársa egy barátján keresztül ismerte meg a csapatot. Lelkesen beszélt arról, milyen rengeteg szeretetet kap a gyerekektől, annak ellenére, hogy a szeretet kimutatása és a közelengedés sokkal nehezebb számukra, hiszen ezek a gyerekek gyakran nagyon komoly és mély elutasítottságot élnek meg. Kriszta számára megdöbbentő, hogy ebben a közegben a szeretet ellenére is normális, ha elcsattan a fiatalok között egy-egy pofon. Saját határaikat és a felnőttek türelmét is gyakran feszegetik.
Csilla, egy törékeny lány megosztotta velünk, hogy bizony vele előfordult, hogy elbizonytalanodott, van-e értelme a munkájának úgy is, ha folyton úgy érzi, hogy nem tud eleget adni. Aztán a bizonytalanságot eloszlatta egy lánynak a levele, aki minden szavára emlékezett, és útmutatásként használta Csilla tanácsait. A nehéz időszakokban arra gondol, hogy kevésből is tudnak építkezni, abba is lehet kapaszkodni.
A gyermekotthonokban nagy szükség van az önkéntesekre, mert nagyon sok gyerek jut egy nevelőre, előfordul, hogy egy gondozónak 12-20 gyerekkel kell foglalkoznia. Juditék remélik, hogy legalább néha egy kicsit tehermentesítik a nevelőket. Az alapítvány dolgozói szeretnék elérni, hogy például a prostitúció ne lehessen opció a lányok számára, hanem önmagukat megbecsülő, saját értékeiket ismerő fiatalokká cseperedjenek, akik megállják a helyüket az életben.
Kapcsolódó cikkünk:
Áhított példaképek – Sikertörténetek a gyerekotthonokból
Szöveg: Bedi Cecília
Fotó: KUL Alapítvány
