Audrey Tautou-t láthattuk már Amélie-ként és Émilie-ként, most pedig egy nem kevésbé elragadó adaptációban David Foenkinos hősnőjét, Nathalie-t alakítja. A Nathalie második élete című film alapjául szolgáló regény, a La délicatesse tíz irodalmi díjat nyert, és hétszázezer példányban kelt el. Ez önmagában nem elég biztosíték egy film sikerére, Audrey Tautou neve viszont az.
A film az általa játszott főhős törékenységére, finomságára és szépségére épül. Audrey Tautou lényéből sugárzik mindez, tehát a filmet eleve élvezhetővé teszi a zsigerből jövő színészi hitelesség. A cselekmény egy szálon fut és viszonylag egyszerű, sokkal inkább a lélek játékai a fontosak, hogy milyen sérülések árán jutnak el a szereplők a boldogságig, a boldogság elfogadásáig.
Nathalie boldog házasságban él, új munkát kap egy cégnél, mikor férjét halálos baleset éri, és Nathalie egyedül marad. A tragédia hatására teljesen bezárkózik, képtelen továbblépni, ezért a munkába temetkezik. Sem az előléptetés, sem főnöke közeledése nem változtat a helyzeten, hanem valaki, akire a legkevésbé számítanánk: belép az irodájába és az életébe egy slampos, bizonytalan, kopaszodó beosztott, Markus. Az, hogy a gyönyörű főnöknő váratlanul megcsókolja az ismeretlen, jellegtelen alkalmazottat, valószínűleg csak francia filmekben fordulhat elő.
A köztük kialakuló kapcsolat állomásain, vívódásain keresztül leckét kaphatunk abból, hogy többet ér a humor, az intelligencia, a jólelkűség és az udvariasság, mint a társadalmi státusz, a megnyerő külső és az arrogáns magabiztosság. Markust sok kínos helyzeten segíti át a humora, az első poén után megbocsátjuk neki, hogy kicsit sem sármos. François Damiens, aki például a Taxi 4.-ből lehet ismerős, zseniális mimikával és testtartással építi fel a figurát, mindent vállal, fintorog, esetlenkedik.
A vágások nagyon jók, a jelenetek egymásba illesztése pörgőssé teszi az egyébként nem túl mozgalmas filmet. Unatkozni egy percig sem lehet, ugyanis minden rezdülésben, gesztusban van valami, amire érdemes figyelni: egy félszeg mosoly, egy bátorító kézszorítás, ilyen apró lépésekkel jutnak el a szereplők egymáshoz. A párbeszédek életszerűek, nincsenek nyelvi klisék, ami egy szerelmi témájú filmnél nagy előny. Az élet nagy kérdéseit nem válaszolja meg a film, de tud újat mutatni. Friss és üde színfolt a romantikus-humoros filmek jól ismert világában. Érzelmes, kedves film, fontos tanulságokkal az újrakezdés és a közel engedés nehézségeiről.
Markus azt mondja Nathalie-nek, hogy olyanok ők, mintha „Lichtenstein sétálna az Egyesült Államokkal”, ha kíváncsiak vagyunk rá, hogyan sülhet ki happy end egy ilyen felütésből, és szeretnénk remek filmzenéket hallani, a Nathalie második élete kihagyhatatlan.
Bemutató: május 10.
Forgalmazó: Ristretto Distribution
Szöveg: Bedi Cecília
