„Lehet így is élni”

Kicsit szorongva ültünk be a bemutatóra szombat este, miután a színlap azt ígérte, a magyar egészségügy helyzetét láthatjuk a színpadon. Gyorsan és könnyedén oldódtunk, az első tíz perc után biztosan éreztük, jókor vagyunk jó helyen a városban. Fél óra múlva már teli torokkal tudtunk nevetni azon, amin, ha nem szombat este és színházban lennénk, inkább sírni szeretnénk. 

Magyar kórházban vagyunk, az ajtókon kopogni ugye tilos, a fehér köpenyesekhez szólni úgyszintén, ehhez képest soha nem kerülünk sorra, ha sürgős, ha nem sürgős, de még akkor sem, ha már úgyis mindegy. Minden felvillan, ami magyar és abszurd, a nővérrel a teherliftben közösülő főorvos, a félrebeszélő, félreinformáló és figyelmetlen portás, a kiszolgáltatott páciens, a soha nem alvó orvos, a részvétlen egészségügy, a sem önmagát, sem halottját nem találó látogató. 

Az előadás lendületes, friss erővel, kreativitással teli. Jó a tempó is, váratlan, jól eltalált zenei betétek tűnnek föl a darabban, illusztrálnak, kiegészítenek, hozzáadnak a jelenetekhez. Mielőtt nagyra nőne a feszültség, például egy gyors Dr. Bubó-dallal már szét is nevettük a jelenetet, hogy aztán a rendező újra úgy rántson magával, hogy kívülről nézzük és nevessük ki azt, amiben élünk. Kinevetjük, nem elsiratjuk. Mennyire más így, ennyire másképpen szembenézni valamivel, ami megoldatlan és felfoghatatlan. Felszabadultan nevetünk a Katona József Színház és a Szputnyik Hajózási Társaság közös előadásán, szeretjük, hogy a darabban videóról valódi mentősök sztoriznak. Azt is, amikor megtudjuk, hogy a színészek terepgyakorlaton is részt vettek, mint a hollywoodi filmek előkészületeiben. Szirtes Ági például az Országos Mentőszolgálat eset- és rohamkocsiján gyűjtött élményeket, de éjszakai ügyeleten, hajléktalankórházban, baleseti ügyeleten, de még a Vakok Intézetében is megfordultak a szereplők. Boncoláson mindkét társulat tagjai jártak, a játékukon is érezhető, hogy sok mindennel szembenéztek a darab kapcsán. 

Ottjártunkkor volt néző, aki nem bírta a hullaházas jelenetet – érthetően nem könnyű szembenézni azzal, hogy mindannyian ott végezzük, de bármennyire hihetetlen, ezen is lehet nevetni, mégpedig jóízűen. Jó ízlés, őszinteség és profizmus kell hozzá, és a darab szerzői, szereplői, készítői mindhárommal bírnak. Az előadást egyben játsszák, és bár volt egy olyan pont, amikor mi lehúztuk volna a függönyt, mert vége az első felvonásnak, és a darabot egyben játsszuk után ugyan mit lehet még mondani, de a rendező továbbgondolta, továbbjátszatta a színészeivel a darabot. Zenével, lüktetéssel és energetikusan még egyszer szembenéztünk azzal, amivel előbb-utóbb szembe kell néznünk, hogy aztán könnyedén élhessük a magunk életét a jelenben. Lehet így is élni, sőt: csak így érdemes.  

Kor: 32 éves

Születési hely: Oroszlány

A színház: 2002-ben végzett a Színművészetin, azóta játszott a Bárka és az Örkény Színházban, majd Szombathelyen a Weöres Sándor Színházban, két éve pedig a Bodó Viktor vezette Szputnyik Hajózási Társaság tagja

Ahonnan ismerős lehet: a Czukor Show című filmből, melyben Czukor Milánt a kibeszélő show házigazdáját alakítja

Díjak: Diákzsűri Különdíja, 36. Magyar Filmszemle (2005), Undoground

Ahol még láthatjuk: Pont com (Pécsi Nemzeti Színház)  

Nyári előadások: Zsámbékon, egykori színművészetis osztályával lép színpadra, Kőszegen az Isten előszobája című darabban szerepel

Hobbi: jógázik, énekelni tanul, és ha épp nem játszik a színpadon, akkor szívesen rendez

Hangszerek: gitár, basszusgitár

Kedvenc író: Dosztojevszkij, Heinrich Böll

Kedvenc film: Rejtély, Az osztály

Kedvenc rendező: Andrej Tarkovszkij, Michael Haneke

Czukor Balázsról még többet az [origo] filmklubjában olvashattok.