madonnát és gagát egy dolog kapcsán érdemes párhuzamba vonni, ez pedig a kulturális tevékenységeik, az adományozások/gyűjtések, maga a humanitárius magatartás. mindketten nemes célokért küzedenek. azt mondhatjuk, hogy próbálják a világot megváltoztatni – és nem, nem vagyok patetikus… ők valóban ezen dolgoznak. kristóf cikkének vége pedig szépen megfogalmazza azt az életérzést, amit követnek: nincsenek határok, nincsenek korlátok – csak teljes szabadság. pontosan emiatt felesleges a 'meleg (szub)kultúrás' dologgal jönni, ugyanis való igaz, hogy hatalmas motiváció és segítség volt (az ismertség, 'fame' elérésében mindenképpen) mindkettőjük számára. olvastam egy kapitális baromságot, miszerint 'gaga ellopta madonna melegeit' – természetesen… legyünk már reálisak. igazán kikandikálhatunk néha-néha a 'hardcore fan' capünk alól.
ami pedig a személyes benyomásomat illeti: akármennyire is próbálom megszereti és tisztelni madonnát, mindig tesz olyan kijelentést, ami nemcsak elveszi a kedvem, de meg is kérdőjelezi, hogy érdemes-e. és fordítva. itt van ez… értelmezzük kvázi tribute-két vagy complimentként? talán. de ott van a visító 'she's not me' része, ami kétyeket ébreszt. így 'z' véleményével vagyok egyetértésben: elkeseredett-pitiáner húzás, egyáltalán nem 'királynőhöz' méltó. amennyire ragaszkodni akar ahhoz a trónhoz, olyannyira ássa el magát – főleg az effajta viselkedésével.
pluszban hozzátenném, hogy a lilmonstereket ne általánosítsuk, mert igenis vannak intelligens példányok (hihi!) – ide sorolom magam is. paws up!
xoxo
