“Elnézést, szülünk!” – Kis hazai otthonszülés-történet

2012. június 08.

Törzsök Kata kultúrantropológus írása

Húsz éve létezik az a mozgalom, amely illegálisan működött egészen 2011-ig. Néha hírt kaptunk róla egy-egy komplikáltabb eset kapcsán, aki pedig nem tartozott ehhez a körhöz, talán csak sarkított véleményt fabrikált róla. Miért is akarnak a nők otthon szülni? Miért nem jó nekik, ami van, és egyáltalán: miért is alakult ki ez a közösség? És hogyan lett legális?

A szülés és a születés az ember egyik legmeghatározóbb élménye. Mind az anyának, mind a babának. Amikor ezek az anyák mást szeretnének, akkor arról van szó, hogy nem a biztonságra vagy a szakemberekre mondanak nemet, hanem arra az olykor embertelen hozzáállásra, amely egy-egy kórházban fogadja őket. És azonnal hozzá is teszem: nem feltétlenül az ott dolgozó emberek, hanem a rendszer miatt, amelybe mindez beépült. A rendszer nem tud mit kezdeni az egyéni igényekkel, azzal, hogy kinek milyen személyes története van, milyen az egyéni ritmusa.

Tudjuk, hogy a szülés erőteljesen mentális folyamat. Van egy mintám, amelyet hozok róla, és van egy adag félelem, amely rárakódhat – lehetnek olyan kórházi élmények, amelyek miatt félek a kórházba bemenni, és az is lehet, hogy egyszerűen csak nagyobb igényem van arra, hogy figyeljenek rám, vagy hagyjanak nyugodtan szülni.

Akár illegálisan is
Fontos, hogy szülni mindenki tud. Azt nem kell oktatni. Ám ha egy beteg-orvos rendszerbe kell egy egészséges folyamatot beilleszteni, akkor ott nem az egyén lesz a fontos, nem tud az lenni, hiszen másra szakosodott maga az intézmény. Tehát amikor valaki az otthon szülés mellett dönt, akkor arra mond igent, hogy szeretné azt, akivel szülni fog (orvos, bába), alaposan megismerni, tudni kívánja, hogy ki lesz vele a párján kívül abban a helyzetben, és szeretné mindezt egy olyan környezetben, amelyet ismer (otthon), ahol biztonságban érzi magát – tehát nem szeretne elmenni, ha nem muszáj. Ezt Kiss Mónika (is) állítja, aki két gyermekét illegálisan, a mostanit pedig végre talán legálisan szülheti otthon. Szeretné, ha ebben a folyamatban minimálisak lennének a zavaró tényezők, mert akkor nem tud a testében zajló folyamatra figyelni, azt minden erejével támogatni, márpedig ez a biztonságos és sikeres szülések egyik feltétele: kiszolgálni a testünket. Csak legyen lehetőség meghallani.

Ez kórházban kevésbé kivitelezhető, mint otthon. Ezért szültek nők otthon, vállalva az illegalitást, a törvénnyel való szembenállást, a másfajta biztonságot. Végiggondoltuk már, hogy a Szaharától délre, Ázsia kevésbé civilizált részein, Dél-Amerika hegyeiben az asszonyoknak egyszerűen nincs módjuk máshol szülni, mint otthon, együtt? Igen, igaz, hogy nagyobb a csecsemőhalandóság, de ez a kulturális és higiénés szokásoknak inkább köszönhető, mint az otthon szülés tényének. Tehát a hazai és nyugati világ otthonszülés-forradalmárai a tudománytól kapott tudást, a saját maguk, a testük ismeretét és a természetes ritmust szeretnék összeolvasztani akkor, amikor Nyugat-Európában civilizált környezetben szülnek otthon. Dániában a szülések 80 százaléka nem véletlenül otthon zajlik, olcsóbb, a gyermek és a mama, a papa számára is prosperálóbb az átélt élménynek köszönhetően.

Összesen hárman
Magyarország, 2011. április. Megszületett az otthonszülést szabályozó kormányrendelet. Egy év után – habár sok olyan szülésznő van, aki a megfelelő tapasztalattal rendelkezik – összesen három szülésznő kaphatta kezébe az engedélyt. Lukács Judit, Sanda Mónika és Vincze Felícia három, elszánt szülésznő, akik az elmúlt egy évet arra tették fel, hogy mindent, ami szükséges ahhoz, hogy otthon szüléseket kísérhessenek, összegyűjtsenek, kialakítsanak, beszerezzenek, újabb tanfolyamokat végezzenek el. Ez az év arról szólt, hogy el kellett kezdeni – a rendeletben meghatározott feltételek mentén – vállalkozást létrehozni, adótanácsadóval beszélgetni, könyvelőt beavatni egy majdani munka menetébe és annak törvényi keretek közé illesztésébe.

Judit eredetileg informatikus, Móni közgazdász, Felícia fizikus. Volt egy életük, egy munkájuk, aztán a gyermekeik születése olyan erős hatással volt rájuk, hogy azt érezték: inkább ezen a területen tevékenykednének tovább. Juditnak öt, Móninak három, Felíciának hét gyermeke van – néhányan a férjek munkáinak köszönhetően külföldön születtek. Ez merőben más élményt jelentett mindannyiuknak. Itthon aztán természetesen mindenki Dr. Geréb Ágnes szülész-nőgyógyász orvos és bába szárnyai alól bújt elő, mert ő vállalta először, hogy az otthon szülés igényét, még ha illegális is, megpróbálja szakmai tudásához mérten kielégíteni. Ő volt az, aki vállalta, hogy otthon szüléseket kísér, és azok, aki ezt szerették volna, mind hozzá fordultak, vele kezdtek el dolgozni. Aztán kialakult egy kör, dúlák, bábák, szülésznők, anyák, akik mind mellette és tőle próbálták ellesni, amit lehetett.

Gyerek is, rendelet is született
Az igény, hogy legális legyen valami, ami törvényileg szabályozatlan, természetesen mindenkiben megvolt, hiszen így tevékenykedni senkinek sem volt jó. Sem azoknak, akik ebben dolgoztak, sem az anyáknak, akik így szerettek volna szülni, vagy így szültek. Lukács Judit fogalmazott úgy, hogy ez méltatlan a szülés egészéhez. A folyamat 2010 októberéig mégsem mozdult el egy holtpontról. Akkor, Dr. Geréb Ágnes letartóztatásával elkezdődött egy olyan párbeszéd, amelynek az eredménye a 2011. április elsején hatályba lépett 35/2011 kormányrendelet lett. Ebben meghatározták, ki, milyen körülmények között, milyen szakmai közegben szülhet otthon.

A szülésznőknek, akik otthon szülést szeretnének kísérn, szülésznői regisztrációra van szükségük. A körülmények tekintetében az alapvető higiénés viszonyokon túl a 20 percen belül elérhető háttérkórház és az azzal való kapcsolatfelvétel jóval a szülés előtt egy újabb biztonsági tényezőt jelent. Természetesen az otthon szülést kísérő bábáknak magukkal kell vinni mindent a szülésre, amit be kellett szerezni a Ctg műszertől az oxigénpalackon át az injekciós tűig. Ezek beszerzése és folyamatos szállítása nem kis anyagi és szervezési feladatot ró a szülésznőkre, orvosokra, akik ezt az utat választják. Az autó gyakorlatilag nélkülözhetetlen eszköz az ellátásban. Az adminisztráció természetesen a többszörösére növekedett, a rendszer számára fontos aláírásokkal, aktuális helyzetjelentéssel, hiszen pontosan követni kell, éppen kié a felelősség a folyamatban.

Felvilágosodás
Amitől az otthon szülés annyira fontos, az a személyes szál, amely az anya és a szülésznő között kialakul, és amely biztonságot ad már az első alkalmak során – ideális esetben támogató marad a szülést követő harmadik napig. A találkozások alkalmával felmérik, kiben mire van igény, elsősorban miért döntött valaki az otthon szülés mellett. Sok-sok beszélgetés az anya otthonában, hogy az esetleges rejtett, a szülés folyamatát akadályozó indokokra fény derüljön. A beszélgetést adminisztráció követi, ilyenkor kiderül, hogy a kismama melyik háttérkórházhoz tartozik, meghatározzák a vércsoportját stb. Később, amikor elérkezik a szülés pillanata, egy telefonhívás után a bábák remélhetőleg fél–egy órán belül ott is vannak a helyszínen. Érdekes, hogy ezt az időtávot a rendelet nem szabályozza. Ezt a bábák maguk fél és egy óra közötti időintervallumban határozták meg maguknak Budapest, illetve Felícia esetében Hódmezővásárhely környékén.

Az elmúlt egy év mind a három bábának gyakorlatilag főállású ügyintézés volt, hiszen a kormányrendelet megszületett, de a pontos megvalósítása, a hivatalok, a minisztérium tájékoztatása arról, tulajdonképpen hogyan zajlik a folyamat, mi életszerű, és mi nagyon nem az, nem az ő feladtuk volt. Elmondani az ÁNTSZ dolgozóinak, hogyan zajlik egy otthon szülés, és hogyan lehet az engedélyt lepapírozni, hogy az engedélyekhez pontosan milyen papír kell, milyen formanyomtatványon, és az hogy is nézzen ki, szintén rájuk várt, de azt mondják, meglepő odafigyelést és meglepő támogatást kaptak. A hivatali út betartása így aztán egy évet vett igénybe, januárig a gyakorlatok elfogadásával, azután az engedélyezéssel telt az idő. Ezalatt természetesen nem vállaltak otthon szüléseket.

Hogy is néz ki ez pontosan?
A szülés kontrakciókkal kezdődik, először lassabban, tízpercenként, aztán már a kitolási fázis előtt kétpercenként. Aki még nem szült, annak talán azt a legnehezebb kitalálni, hogy mikor kell hívnia a bábát. Amikor megérkeztek, és mindent elrendeztek, amire később szükség lehet, a vizsgálatokat elvégezték, már nincs más, mint várni és jelen lenni. Azzal, hogy a bába ott van, és kíséri a folyamatot, nem vezeti, hanem ott „halad” a vajúdó asszony mellett, mint egy jó sétabot, ezáltal egyfajta támaszként szolgál az anya számára – mindez a saját erejében tudja megtámogatni az anyát. Ez később a nőiség és az anyaság megélésben játszik fontos szerepet. (Nő vagyok, és tudok szülni!) Aztán egyszer csak, minden esetben máskor és máshogyan, megérkeznek a tolófájások. Ilyenkor a bábák azok, akik a lelkes férjek mellett segítenek egy-egy testhelyzet fenntartásában, közben a vizsgálatokat végzik, és nagyon-nagyon figyelnek, hogy minden a természetes mederben zajlik-e, és mikor történik olyasmi, ami nem helyénvaló az adott fázisban, mikor kell hívni a mentőket, vagy kell bemenni a kórházba.

Ez az egyik legnehezebb, ebben Móni és Judit is egyetért, hogy azt az időpontot találjuk meg, amikor a folyamatot támogatja a kórházba vonulás – nem túl korai, amitől az anya azt érezhetné, hogy ő még tovább próbálkozott volna, és nem túl késő, hogy valóban baj történjen. Azt követően, hogy a baba megszületett, az új család békében együtt lehet, a vizsgálatokat elvégzik, aztán három óra elteltével a bábák is hazamehetnek. A gyermekorvosnak 24 órán belül kell látogatást tennie, de a bábák még három napon át látogatják a kismamát, hogy minden rendben zajlik-e, megy-e a szoptatás, gyógyul-e a gát. Illegalitásban erre sem volt kapacitás. Móni szerint ez nagyon jó eleme lett a rendeletnek.

Jogos a kérdés, hogy mégis mennyibe kerül egy otthon szülés. Bruttó 150 00 forint. Ez két szakember fizetése, felelősségbiztosítással (700 ezer/év,) járulékokkal együtt, többszöri otthoni látogatással. Ezek a számok azoknak mondanak sokat, akik saját maguk után fizetnek járulékokat, vagy aki szült már kórházban, és tudja, mennyi a hálapénz összege. Egy-egy szülés után a szemetet elszállítják, az adminisztráció pedig nemcsak a folyamat rögzítésével, hanem még a statisztikai hivatal számára történő jelentéssel is bővült, amit aztán a jól megérdemelt pihenés követ. Azoknak, akik már szültek otthon, a tulajdonképpeni felkészülés nem sok mindennel bővült, pusztán a körzeti védőnő és gyermekorvos tájékoztatásával. Az előkészület ugyanaz, mint amikor még az otthon szülés illegális akció volt. Felkészítő tanfolyamon való részvétel, eszközök (lepedő, papírvatta, masszázsolaj stb.) beszerzése.

Félelem nélkül
A folyamatos telefonos jelenlét, a nyaralás szüléshez igazítása talán erőteljesebben jelen van, mint egy kórházi dolgozó esetében, de ez is csak szervezés kérdése. Az, hogy a bábák családja, a férjek és a gyerekek hogyan élik ezt meg, arról Móni és Judit is azt mondja, hogy a férjek nélkül nem menne, akik ebben az évben mind anyagi, mind emberfeletti érzelmi támogatással látták el őket, hogy a céljukat valóban elérjék. A gyerekek esetében Judit szerint fontos megtalálni, mennyit bír el egy család, hány szülést egy hónapban, mennyi távollétet, akár éjjeli, akár délutáni elrohanást. Móni gyerekei már nagyok, ők jobban tolerálják és az évek alatt megszokták, hogy anya munkája nem reggeltől délutánig tart.

Amivel talán többet ad a legalitás, mondja mindhárom interjúalany, az az, hogy most valóban a szülésre lehet koncentrálni, nem kell félni, hogy talán túl hangos a vajúdó nő, vajon kihívja-e a szomszéd a rendőrséget stb., illetve hogy elkezdődött egy párbeszéd a hivatalos szervekkel. Ebből Kiss Móni, aki szülő nőként volt ott az illegális folyamatban, azt mondja, igazán nem érzett semmit, de a bábák válláról nagyon komoly teher került le. Ahogyan egy apuka fogalmazott: „Most már nyugodtan kimehetek, és azt mondhatom: elnézést, szülünk!”

Kapcsolódó cikkünk:
Milyen világba érkezünk? – A szülés sokszínűsége