Manal al-Sharif egy éve egy nyolcperces videóval kavart botrányt és lett világhírű. Pedig nem csinált egyebet, csak autót vezetett, az erről készült videót pedig feltette az internetre. Talán innen nézve, ez nem tűnik nagy dolognak, de hogy valaki nőként, Szaúd-Arábiában tegye meg mindezt, ahhoz nagy bátorság kell.
A videó felkerülése után, a 33 éves al-Sharifot kilenc napra börtönbe zárták, ezzel azonban nem tudták eltántorítani attól, hogy küzdelmét tovább folytassa a szaúdi nők egyenjogúságáért. Szaúd-Arábiában a nők nem vezethetnek autót. Bárhová is szeretnének eljutni, legyen ez a munkahelyük vagy például a kórház, ahová a beteg gyereket kell elvinni, szükségük van egy férfi családtagra, aki elviszi őket. A tömegközlekedés nem megfelelő az országban, sok nő ezért sofőrt bérel, ez azonban fizetésük kétharmadát is elviheti.
Miután Al-Sharif videója bejárta a világot, egyre több követője lett. Tavaly június 17-én közel száz nő ült a volán mögé, hogy ők is kifejezzék nemtetszésüket a vezetési tilalommal kapcsolatban. Az esemény egyéves évfordulóján, idén újra megtették ezt, sőt kérték a férfiakat is, támogatásuk jeleként üljenek be melléjük az autóba. Az ügyet ma már komoly nemzetközi érdeklődés is kíséri, a szaúdi nők pedig már Hillary Clintonnak is írtak levelet, melyben a támogatást kérik.
Manal al-Sharif egy év alatt az egyenjogúságukért harcoló arab nők egyik szimbólumává vált. Kilencvenezer követője van a Twitteren, felkerült a Time magazin legbefolyásosabb embereinek százas listájára. Június elején Washingtonban kapott volna díjat a Hillary Clinton által támogatott Vital Voices nevű szervezettől, a díjátadót azonban nélküle rendezték meg. Al-Sharif nem merte vállalni az utazást, mert attól félt, családját bajba sodorja ezzel. A kisfiát egyedül nevelő nő, küzdelme miatt, már a munkáját is elvesztette, és naponta kap halálos fenyegetéseket. Mégsem adja fel. Addig akarja folytatni, míg végre a szaúdi nőket is ugyanolyan jogok illetik meg, mint a férfiakat. Elszántan hisz abban, hogy egyszer végre eljön ez az idő.
Szöveg: Tóth Judit, a Sanoma Médiakadémia hallgatója
