Fekete hajába mindig friss virágokat tűz, hagyományos, burmai ruháiban kifogástalanul elegáns. Európában, ahol csak megfordult, vastapssal és hangos ovációval, hivatalos vezetőknek kijáró tisztelettel fogadták. A törékeny alkatú, 67 éves Ang Szán Szu Csí a napokban, Franciaországban fejezte be történelmi utazását. A burmai ellenzéki vezetőnek 1991-ben, a demokráciáért és emberi jogokért való erőszakmentes küzdelméért ítélték oda a Nobel-békedíjat. Köszönőbeszédét azonban csak 21 évvel később, idén júniusban mondhatta el Oslóban.
 |
| Ang Szán Szu Csí a Dalai Lámával |
Miközben a nyugati világ két évtizede hősként tekint rá, számos díjjal tüntették és tüntetik ki, ő húsz évet, kisebb nagyobb megszakításokkal börtönben vagy házi őrizetben töltött. Férje halálos ágyánál sem lehetett ott, mert félő volt, ha elhagyja hazáját, soha többé nem engedik vissza. A délkelet-ázsiai országban, az angoloktól való függetlenedés után alig 15 évvel a katonai diktatúra vette át a hatalmat. Burmát elszigetelték a külvilágtól, erőszakkal büntettek minden demokratikus törekvést, és a világ egyik legelnyomottabb népévé tették a burmaiakat. Az országot is a katonai junta nevezte át 1989-ben Mianmarrá, az ellenzék, és az ellenzéket támogató külvilág azonban továbbra is a Burma nevet használja.
Ang Szán Szu Csí szülei tekintélyes politikusok voltak, édesapja lehetett volna Burma első szabadon választott elnöke, azonban 1947-ben merényletet követtek el ellene. Szú Kji Delhiben, majd Oxfordban tanult, dolgozott New Yorkban az ENSZ-nél, angol tibetológus férjével és két fiával Bhutánban, majd Angliában élt. Burmába 1988-ban tért vissza, hogy beteg édesanyját ápolja.
Az utazást csak pár hétre tervezte, maga sem gondolta, hogy 24 évig nem hagyhatja el Burmát. Bár nem akart politikai szerepet vállalni, az emberek meggyőzték arról, hogy szükség van rá a katonai rezsim elleni küzdelemben. 1988-ban alapította meg a Nemzeti Liga a Demokráciáért nevű pártot, mely elítélte az erőszakot és passzív ellenállást hirdetett. 1990-ben megnyerték a választásokat, a katonai vezetés azonban nem ismerte el a győzelmet, Ang Szán Szu Csít pedig házi őrizetbe kényszerítették.
 |
| Károly walesi herceggel és feleségével |
Két évtizeddel később aztán megtörtént az, amiben már sokan nem hittek, Ang Szán Szu Csít kiengedték a házi őrizetből. A tavaszi választásokon bejutott a parlamentbe, júniusban pedig európai körútra indult. A Lady-t, ahogy a burmai politikusnőt nevezik, miniszterelnökök fogadták, parlamentekben mondott beszédet. Londonban Károly herceggel és a szintén európai körúton levő Dalai Lámával is találkozott. Dublinban koncerttel köszöntötték, és itt vehette át Bonótól az Amnesty International Lelkiismereti Nagykövet díját. A U2 frontembere régóta nagy tisztelője az asszonynak, az együttes 2001-ben a Walk On címmel dalt is írt róla. Ang Szán Szu Csí életéről 2011-ben film is készült. A Luc Besson rendezte The Lady-t a kritikusok nem dícsérték az egekbe, de ahogy egy burmai tanár mondta, a film talán segíthet abban, hogy a világ többé ne feledkezzen meg Burmáról.
Szöveg: Tóth Judit, a Sanoma Médiakadémia hallgatója
