Nina Ricci ing 4000 Ft, Manier tülltop 2000 Ft, Calvin Klein kabát 14 000 Ft. Nem dizájnerturkálóban jártunk, a Street Fashion Budapest aukcióján ütötték le a kalapácsot az ezekhez hasonló baráti áraknál a vadonatúj ruhadarabokra. Még aki nem is vásárolt semmit, abban egyetértett, hogy ezentúl többet szeretne elegáns környezetben, sorszámot lobogtatva, izgatottan licitálva beszerezni gardróbja új darabjait, és kevesebb időt tölteni a levegőtlen bevásárlóközpontokban.
Neves külföldi és hazai tervezők táskáit, felsőit, cipőit, ékszereit és ruháit árverezték el a Kiscelli Múzeumban, ahol augusztus 21-ig még megtekinthető az Utcai divat egykor és ma néven futó kiállítás.
Az aukció 44 tételes tárgylistáján szerepelt például Anh Tuan kézitáska, Dora Abodi lovacskás kulcstartó, Daalarna flitteres derékfűző és NUBU maxiruha is. A divatra érzékeny közönség jól láthatóan elsősorban a kiegészítőkért érkezett. Az árverezett ruhákat, topokat, cipőket természetesen nem lehetett előre felpróbálni, és többnyire nem gyűjtők, hanem lelkes vásárlók ültek a licitálók soraiban – így a kiegészítők népszerűsége érthető. Amellett, hogy nem kell próbálni, egy táska mindig jól jön és nehéz belőle igazán jót találni elfogadható áron. A leütött összegek is jelezték a vendégek vásárlási preferenciáit: míg egy Wolford ruha akciósan is százezer forint környékén mozog a cég honlapja alapján, itt egy szerencsés licitáló hatezer forintért vihette haza az egyszerűen elegáns fehér nyári ruhát. Pont ötszáz forinttal olcsóbban, mint amennyiért a már említett lovacskás kulcstartó kelt el. A licit minden darabnál ezer forintról indult, és kétszáz vagy ötszáz forintonként kúszott felfelé.
Ha árverésre már nem is kerül sor a rendezvény keretein belül, a kiállítást ne hagyjuk ki – már csak a különleges helyszín miatt sem. Meghökkentő és látványos, ahogyan a múzeum óriási belmagasságú, sejtelmesen megvilágított templomterében randevút ad egymásnak a száz évvel ezelőtti divat és 2012 emberének stílusa. Nagyon izgalmas térben, jóval szemmagasság felett „lebegnek” az 1900-as évek tipikus ruhái és napjaink divatos összeállításai. Az öltözékeket könnyedén lehúzhatjuk magunkhoz a trükkös és kreatív installációnak hála. Ha nem elégszünk meg az esztétikai élménnyel, sok érdekes információt olvashatunk a ruhákból lógó múzeumi nyilvántartólaphoz hasonló táblákról. Megtudtuk például, hogy a második világháború idején azért lett rövidebb a nők szoknyája, hogy ne zavarja őket a motorozásban, ha történetesen postáskisasszonyként kézbesítettek leveleket. Vagy azt, hogy a ma is népszerű V nyakú „twist” pulcsi a Váci Kötöttárugyár gyártási malőrjéből született, selejtként kezdték árulni, mielőtt a korszak egyik legnépszerűbb darabjává vált volna.
Külön izgalom és szórakozás, hogy fotókon mutatják be a régi korok viseleteit, és megfeleltetik ezeket a mai trendeknek, hogy összehasonlíthassuk, mondjuk a dédi divatját a miénkkel. Látjuk az elegáns hölgyet hosszú szoknyában és blúzban 1920-ból, mellette pedig egy fotót a 28 éves Orsiról, aki a fast fashion üzletekből (a márkák is fel vannak tüntetve a kép mellett) beszerzett szoknyában és felsőben mosolyog a kamerába 2011-ben. Generációktól függetlenül öltözékünkkel mindig is üzentünk a külvilágnak önmagunkról. Ezért akár érdekel minket a divat, akár hidegen hagy – a kultúra része, ami nélkül nem lehet teljes az összkép.
Szöveg: Deme Zsófia, a Sanoma Médiaakadémia hallgatója
