E. L. James: A szürke ötven árnyalata című bestselleréről
Előttünk már sokan próbálták megfejteni napjaink egyik legnépszerűbb, egyben legvitatottabb könyvének sikerét. Talán éppen ezért mi nem a kritikusok elemző szigorával álltunk neki az olvasásnak, hanem kíváncsisággal: vajon minket is rabul ejt-e a regény. Megtörtént, de vajon miért?
Könyvkritikát olvasni az interneten érdekes élmény. Mintha valaki egy gyatra vázlatot adott volna a szakértőknek és az önjelölt kritikusoknak, hogy mire építsék majd fel a véleményüket. Ugyanazok a frázisok, hasonlatok, szóviccek köszönnek vissza. Egy kis böngészés után nem meglepő, hogy olyan véleményt is találunk a regényről, amelynek megmondóembere nyíltan vállalja: soha nem olvasta a bestsellert. Viccek, karikatúrák, képregények és fórumok születtek A szürke ötven árnyalatáról.
A szex csak körítés
Az elemzések kapcsolatot keresnek a Twilighttal vagy a régi Júlia-könyvekkel, illetve mindenáron „mamipornónak” akarják titulálni az írást, a benne uralkodó – mint mondják: az érett nők figyelmét is felkeltő – túlfűtött erotika miatt. Szexuális téma segítségével döbbenetet kiváltani 2012-ben? Ráadásul mindezt egy kezeket összekötő nyakkendő és egy kicsit sem kiforrott egyéniségnek mondható, tapasztalatlan fiatal lány segítségével? Ugyan már, ezt a vonalat inkább ne erőltessük.
E. L. James regényének főhőse, Anastasia Steele egy portlandi kávézóban fogyasztja el első teáját (Édesen, nem Édesem!) Christian Grayjel. Az irányításmániás, céltudatos, öntörvényű üzletemberrel. Ha egy barátnőnkről lenne szó, azt mondanánk neki, hogy itt kellett volna elmenekülnie, miközben tudjuk, hogy egyikünk sem állt volna fel az asztaltól.
Itt kezdődik ugyanis a „felháborító, botrányos, a női nemet lealacsonyító, megalázó” kapcsolat. Amely iránt, legalábbis a könyv eladási példányszámát és az olvasói fórumok hozzászólásait tekintve úgy tűnik, mégis elég sokan érdeklődnek. Valójában az is lehet, hogy a hétköznapokban is bennünk élő, elfojtott vágyakról van szó, amelyeket a jólneveltségünk nem enged kimondani? Vagy az érdekli az olvasókat, hogy hol a határ? Talán a szex csak körítés.
Suttogó szavak
Az alaptörténet szerint az egyetemi újság szerkesztője, Kate lebetegszik, így barátnőjét, Anastasiát kéri meg, hogy készítsen helyette interjút a campust támogató fiatal, ám annál sikeresebb üzletemberrel. Az olvasó az első pár oldal után tudja már, hogy szerelmi szál szövődik majd a diáklány és az interjúalany között. Ami mégis szokatlan lehet, hogy nem az unásig ismert eseményeket élik át az ismerkedők. Nincs csokoládé, mozi vagy piknik a parkban. Helyette szerződés van, ahol feketén-fehéren írva vagyon, hogy mi a nő joga és kötelessége egy úr és alávetettje közötti kapcsolatban. Egy lányról olvasunk tehát, aki a szerelem miatt olyan dolgokat tesz meg, próbál ki, amelyeket magától talán soha nem tenne. Nem buta, nem naiv, és még csak nem is mártírtípus. Egy nő, aki abban bízik, hogy a szeretet átírhatja a jellemet és a rossz berögződéseket. Azokat, amelyeket a szocializáció, pontosabban a gyermekkori drámák és az ezt elfeledtetni igyekvő pótcselekvések alakítanak ki egy felnőtt emberben. (Akkor is, ha az eszköztárban bilincsnek is helyet kell majd biztosítani.)
A könyv vezérfonalát a furcsa szexuális játékok, a perverziók részletes leírása adja, miközben természetellenesnek tűnő kapcsolat alakul ki a két főhős között. Kommunikációjuk csak az interneten keresztül őszinte és nyílt, hisz amikor valójában együtt vannak, akkor a szerződésben foglalt szabályok diktálnak. Egy olyan lányról olvasunk 524 oldalon keresztül, aki alávetett szerepben van, mégsem sajnáljuk.
Talán mert nem is Ana az alávetett a könyvben, és nem is Gray az úr. A regényt olvasva azt érezhetjük, hogy a hatalom mégis a tapasztalatlan lány kezében van (anélkül, hogy tudna róla). Szépsége, függetlensége, éleslátása nyílt őszinteséggel párosul. Lapról lapra haladva egyre inkább sejthetjük, hogy az erőviszonyok átrendeződnek, és Ana magához ragadja az irányítás láthatatlan ostorát.
Az első könyvet a sorozat további két tagja követi |
A hatalmába kerít
Mi magyarázza A szürke ötven árnyalata sikerét? A benne megfogalmazott szexuális fantáziák, amelyek tabunak számítanak, vagy olyan impulzusra vágyunk, amely képes még ma is sokkolni az információk gyors áramlása közepette? Azt gondolom, ennél mélyebben kell keresni a választ. Alapvetően a női olvasók rajonganak a könyvért. Talán sokan olyanok, akik hisznek abban, hogy a rosszfiúból jófiú válhat, vagy abban, hogy a szexualitás során átélt élmények megerősíthetnek vagy éppen életre hívhatnak egy-egy érzelmi szálat. Így bízik a főhős, Ana is a lelke mélyén abban, hogy az ágyhoz kötözve és betartva a szabályokat bizalmat és őszinte ragaszkodást vált majd ki Grayből. Abból a férfiből, aki csak az ösztönök vezérelte, perverziókat kielégítő testiséget ismeri. Egészen addig, amíg a diáklánnyal megtapasztalja a regényben csak vaníliaszexnek nevezett, érzelmekkel teli szeretkezést is.
Hiába írják egyes kritikák, hogy nincs extra irodalmi értéke a könyvnek, hogy a fordítás elhibázott, hogy pusztán a nyílt szex menti meg a regényt. Bizonyára fontos, hogy tudjuk, nem a következő szépirodalmi klasszikust tartjuk a kezünkben, de ez nem jelenti szükségszerűen, hogy nincs értéke, vagy hogy ne lehetne olvasásra érdemes sikerdarab. Ha csak egyetlen napra vagy pár órára kizökkenti az olvasót a valóságból, magával ragadja, és tiltott gyümölccsel kínálja, elgondolkodtatja: már megéri. Pszichológiai közhely, hogy a mindenáron uralkodni akaró természet magában foglalja a gyengeséget is. Ez a könyvet olvasva azok számára is világossá válhat, akik talán nem értik, hogy otthon a négy fal között mi miért történik.
Mitől botrányos akkor a bestseller? Valójában nem is az. Ez inkább marketing – pedig nincs rá szüksége a könyvnek. Még ha nem is Bulgakov és Kundera között kap helyet majd a könyvespolcon, olvassuk csak el (persze egy korhatáros jelzés nem ártana a borítón). Felelősségvállalás, önértékelés, férfi-nő viszony, áldozatok, szexualitás, álom és valóság… A szürke csak néhány árnyalata.
Szerző: Szakály Csilla, a Sanoma Médiaakadémia hallgatója