2012. szeptember 10-én, a késő esti órákban zajlott a parlamentben a családon belüli erőszakról szóló népi kezdeményezés vitája. Halász Pálmának, az Élet-Érték Alapítvány elnökének kezdeményezése keretében 103 159 aláírás gyűlt össze, több mint a duplája annak, amelyre szükség volt ahhoz, hogy az Országgyűlés napirendjére tűzze a családon belüli erőszak önálló törvényi tényállásként történő szabályozásának kérdését. A parlamenti vitán kiderült: a magyar Országgyűlés képviselői közül kétségbeejtően kevesen értik, miről is szól ez a harc, mi a célja az eredményekért küzdő civileknek, szakértőknek, vállalatoknak – a NANE és Patent Egyesület ezen szeretne változtatni, ezért készítették a következő anyagot, amelyet mi is közzéteszünk.
Magyarországon ma minden ötödik nőt érint a családon belüli erőszak fizikai formája, és felbecsülhetetlen azoknak a száma, akik partnerkapcsolaton belül lelki vagy anyagi fenyegetettségben élnek. Az utolsó, jelen témában készült hazai kutatás szerint hetente legkevesebb egy nő (2011-ben az ORFK adatai alapján 72 nő), havonta egy gyerek veszti életét családon belüli erőszak következtében. A Magyarországon elkövetett gyilkosságok 39%-át partnerkapcsolatban követik el.
A szakemberek szerint jelentősen visszaszorítaná a bántalmazásokat, gyilkosságokat, ha önálló törvényi tényállás születne meg a családon belüli erőszakra, és ennek eredményeként egy konzekvens, ezt támogató bírósági joggyakorlat, mivel a jelenlegi szabályozás szerint nem létezik sem ilyen kategóriájú bűncselekménytípus, sem ennek megfelelő jogalkalmazói gyakorlat. Az önálló törvényi tényállás elfogadása esetén a büntetőeljárás hivatalból indulna, nem kellene hozzá az áldozat magánindítványa, valamint cél, hogy a büntetés elsősorban letöltendő szabadságvesztés legyen. Külföldön számtalan jól bevált példát láthatunk a családon belüli erőszak önálló törvényi tényállásként való kezelésére (Svédország, Spanyolország, Lengyelország stb.).
Mit is jelent ez pontosan, milyen érvek támasztják alá az önálló bűncselekmény létrehozásának szükségességét?
Szimbolikus jelentőség
Valamely cselekmény büntetőjogi szabályozása nem csak azt jelenti, hogy az esetleges elkövetőt büntetőeljárás alá helyezhetik, hanem egyben szimbolikus jelentőséggel is bír. A büntetőjogilag elismert bűntettekkor a rendőrségnek be kell avatkoznia, mely jelképezi az erőszak súlyosságának elismerését, és hangsúlyozza az elkövető felelősségét, egyben erkölcsi állásfoglalást jelent a családon belüli erőszak elfogadhatatlanságáról. Az állami fellépés ráébreszti a bántalmazót arra, hogy magatartását a közösség nem tolerálja, az áldozatot pedig arra, hogy vele szemben súlyos bűncselekményt követtek el, amit nem köteles eltűrni.
Speciális jellegzetességek
A családon belüli erőszak önálló büntetőjogi elismerése felhívja az állami szervek képviselőinek figyelmét az intim partnerkapcsolati erőszak sajátos vonásaira, amire a jogalkalmazás során figyelemmel kell lenniük. Jelentős a különbség egy kocsmai verekedés során és egy partnerkapcsolaton belül elkövetett testi sértés között, nemcsak az elkövető és az áldozat közti kapcsolat, de az elkövetés körülményei és a motiváció tekintetében is. A családon belüli erőszakot az erőszak más fajtáitól nem csupán az alanyok, hanem az egyes cselekmények egyre súlyosabb formában (pl. szóbeli erőszakból kiindulva, egy-két pofonon keresztül a késelésig), és időben egyre sűrűsödő ismétlődése különbözteti meg.
A bizonyítás megkönnyítése
Ismert, hogy családon belüli erőszak esetében a bűncselekményt többnyire zárt körben, tanúk nélkül követik el, és az is ismert, hogy a hatóságok gyakran nem igyekeznek az áldozattól független forrásokból felkutatni a bizonyítékokat, hanem azok prezentálását a sértett féltől várják el. A családon belüli erőszak bűncselekményként való elismerése esetén az egyes sérülések keletkezésének bizonyításával szemben elég azt bemutatni, hogy a bántalmazó a bántalmazott sérelmére rendszeresen testi, lelki, szexuális visszaéléseket követ el. Vagyis az egyes epizódok helyett a folyamatra kerül a hangsúly. A hamis vádolások aránya a családon belüli erőszakos esetekben ugyanolyan mértékű, 1-2%-os, mint egyéb bármilyen egyéb bűncselekmény esetében.
Megelőzés, tudatformálás
Az egyéni és társadalmi megelőzést jobban elősegíti, ha egy bántalmazót családon belüli erőszak miatt ítélnek el, és nem azért, mert a bántalmazott sérelmére egy rendbeli súlyos testi sértést követ el. Az előbbi esetén a bíróság azt bünteti, hogy egy ember egy másik embert hosszabb időn keresztül megfélemlített, megvert, bizonytalanságban tartott, nem engedett munkaviszonyt létesíteni, elzárt a barátaitól, rokonaitól stb. A társadalom csak akkor tudja felvenni a harcot ezzel a jelenséggel, ha érti annak lényegét, nem pedig csak egyes kiemelt megnyilvánulási formáival szembesül.
A távoltartás elrendelésének megkönnyítése
A jelenlegi jogalkalmazási gyakorlat szerint nem a törvényben előírt veszélyhelyzet, hanem a ténylegesen elkövetett erőszak esetén rendelik el a megelőző távoltartást, ez azonban nincs definiálva. Vagyis a rendőrök, bírók stb. ez utóbbit szubjektív, egyéni mérlegelés alapján döntik el. Amennyiben a családon belüli erőszak önállóan nyer szabályozást a büntető törvénykönyvben, lehetővé válik, hogy távoltartást rendeljenek el akkor is, ha a családon belüli erőszak körébe eső cselekmény a jelenleg érvényben lévő szabályozás szerint nem minősül bűncselekménynek (pl. gazdasági erőszak, reprodukciós jogok gyakorlásának korlátozása stb.).
Statisztikai adatgyűjtés, kutatás egyszerűsítése
Az önálló törvényi tényállás további előnye, hogy nagyban elősegítené a családon belüli erőszakra vonatkozó statisztikai adatgyűjtést, kutatások végzését. Jelenleg komoly munkát jelent a különböző bűncselekmények közül kiválasztani a családon belüli erőszak körébe sorolható eseteket, hisz erre nézve az egyedüli kapaszkodót az elkövető és a sértett közti viszony jelenti. Az adatgyűjtés, a kutatások lefolytatása létfontosságú e súlyos társadalmi probléma megértése, kezelése, és a lehetséges megoldások feltérképezése szempontjából.
A NANE és Patent Egyesület reméli, hogy a parlamenti vitát egy széleskörű szakértői egyeztetés követi, amelynek során az egyes érintettek: a kormányzat, a rendőrség, a civil szervezetek, az ügyészség, a bíróság, a pszichológusok, tanárok, bántalmazottak stb. megoszthatják tapasztalataikat a döntéshozókkal.
Korábbi kapcsolódó bejegyzéseink:
