Találkozás Bársony Katalinnal, a Romédia Alapítvány vezetőjével
Az óbudai irodában nagy a nyüzsgés, amikor belépek. Élénk beszélgetések futnak párhuzamosan, csörögnek a telefonok, kattognak a billentyűk, e-mailek jönnek-mennek. A Romédia Alapítvány főhadiszállásán vagyunk. Bársony Katalinnal, az alapítvány vezetőjével beszélgetünk.
 |
| Bársony Katalin |
Katalin szociológusként végzett, de ma már leginkább dokumentumfilmesnek tartja magát. „Tizenhét évesen kezdtem televíziózni, a Repeta című műsorban, ahol közel száz órát töltöttem élő adásban, ami nagyon jó gyakorlat volt. 2000-ben É. Szabó Márta Cimbora című műsorát vezettem, a saját műsorom pedig 2007-re érett meg, amikor a szerkesztés mellett már elkezdtem rendezni is.”
A Mundi Romani – A világ a romák szemével című dokumentumfilm-sorozat a Duna Televízión futott: 2008-ban jelölést kapott a Monte Carlói televíziós fesztiválon, 2010-ben pedig UNESCO-díjjal ismerték el munkájukat. Katalinék a hazai helyszínek mellett Ukrajnától, Koszovón át, Andalúziáig utaztak, hogy bemutassák Európa legjelentősebb számú kisebbségének az életét. Berlinben a világhírű gitárművésszel, Snétberger Ferenccel forgattak, de a sorozattal Indiában is jártak, ahol egy több napos esküvőn vettek részt.
A Mundi Romani legújabb epizódjai itthon nem láthatóak, de angol, osztrák és amerikai csatornáknak továbbra is rendszeresen dolgozik a stáb. „Mi, akik kisebbségi szereplői vagyunk az európai plurális médiának, megpróbálunk olyan tartalmakat gyártani, melyek megváltoztathatják azoknak az embereknek az elképzeléseit, akik egy egyszínű Európában hisznek” – magyarázza Katalin, majd a legutóbbi, az Uprooted – Kitaszítottak című alkotására terelődik a szó, melyet egyedüli magyar résztvevőként, az Al Jazeera nemzetközi dokumentumfilm fesztiváljának legjobb három filmje közé is beválasztottak. A film koszovói családok kitoloncolásának történetét követi végig, Németországtól Koszovóig. Gyerekekét, akik Németországban születtek, és bár identitásuk kettős, nekik már Németország az otthon, és akiket az európai politika visszatérésre kényszerített egy számukra ismeretlen világba. A gyerekekkel, akik jelenleg Észak-Mitrovicában élnek, Kata most is kapcsolatban van. Lelkesen ugrik is rögtön a számítógéphez, hogy megmutassa őket. Hogy a kapcsolat nem ér véget a forgatással, egyébként is jellemző Katára, szinte mindegyik filmjének szereplőjéről tud, és követi sorsát.
A Romédia Alapítvány keretein belül néhány évvel ezelőtt indult el az I’m a Roma Woman, azaz a Roma nő vagyok elnevezésű kezdeményezés, mely roma nőknek szól, roma nőkről. Kata és négy barátnője 2009-ben a Nemzetközi Nőnapra készítette el azt a videót, melyen ők öten arról beszélnek, mit jelent számukra az, hogy romának és nőnek születtek, és hogyan látják saját helyzetüket a mai, 21. századi Európában. A videót nemcsak itthon vetítették, de az Egyesült Államokban is, az egyik legismertebb női blogon, a Jezebelen keresztül milliók láthatták. Azóta már nemcsak ők, de Európa különböző pontjairól, több tucatnyi roma nő mesél az oldalon; önmagukról, az életükről, az identitásukról, céljaikról és persze az álmairól. „Ezek üzenetek a jövő nemzedékeknek, a jövő roma nőinek, akik jobbak és erősebbek lesznek majd, mint mi.”
Az alapítvány jelenleg az év egyik legfontosabb programját, az Auschwitz-rekviemet szervezi. Az október 26-án kezdődött rendezvény egy nagyszabású európai programsorozat része, mely a kultúra és a művészet erejével a romák tömeges kiirtására emlékezik.
Szerző: Tóth Judit
Kapcsolódó bejegyzésünk:
Rekviem Auschwitzért – Emlékezés zenével, filmekkel, képekkel
