Menetrend szerinti téli depresszió? Kilátástalan minden? Sose tavaszodik ki? Irány az Ódry Színpad! A Marie Claire receptre írja, mert a Diótörőjük – minden makulája ellenére is – felér egy kiadós doppingkúrával. Arra meg ki mondana nemet.
Ez az a darab, amelyet a legtöbb ember valamelyik gyerekkori karácsony előtt rendszerint kipipál (aztán legközelebb akkor látja, amikor a sajátjait cipeli a színházba), és leginkább balettelőadásra asszociálunk a cím hallatán. Itt most ásíthatnánk egy nagyot, mondván, éppenséggel nem remeg meg a föld attól, hogy valahol valakik idén is elővették. Pedig az Ódry Színpad Diótörője több szempontból is figyelemre méltó, rendhagyó előadás.
Például azért, mert a Hoffmann-féle mesét játsszák Novák Eszter rendezésében harmadévesek – ez a vizsgaelőadásuk. Az osztályvezető tanáraik pedig annyira erősnek ítélték a produkciót, hogy úgy döntöttek: megosztják a nagyérdeművel, méghozzá többször is (ne maradjon visszaigazolás nélkül: jól tették). Aztán azért, mert Gothár Péter és Kapec Zsuzsa írta Hoffmann nyomán, a zenéért pedig Selmeczi Györgynek lehetünk hálásak (a 80-as években legendás kaposvári előadás született belőle).
És hogy mit tud az utánpótlás? Amit kell. Pontosan azt, amit az ember elvár egy harmadéves, elhivatott színészbrigádtól. Olyan tűzzel, olyan odaadással játszanak, hogy szétrobban a nem túl tágas előadótér, és megremeg még a Rákóczi út is – meg kell hagyni, helyenként kicsit túl is csordul az elán, de annyira jóleső látni ezt a mérhetetlen örömöt és lelkesedést, hogy az efféle, amúgy sem túl zavaró aránytalanságokat örömmel elnézzük.
A darab verbális humorát sajnos nem sikerül egyenletesen magas színvonalon tartani – pedig néhol kiemelkedően erős –, és a cselekményvezetés is kusza, követehetetlen helyenként, de muszáj hangsúlyozni: ezt a fajta zsúfoltságot egyszerűen elrejti a lendület. A dalok jók, fülbemászók, különösen azok, amelyekben szinte a teljes szereplőgárda felvonul, az élő zongorakíséret pedig elragadóan profi. És bár semmilyen korhatáros karikára nem szorul az előadás, némi soft horrorért és soft szexért nem kell a szomszédba menniük, de hát az álmok már csak ilyenek, rettenetesek és erotikusak egyszerre. A szereplők pedig… Mindegyikük két-három szerepbe is belebújik az előadás során, énekelnek, táncolnak, üvöltenek, lövöldöznek, karikíroznak és röhögnek magukon, miközben nagyon is átérezzük, mekkora tétje van annak, hogy valaki feloldja végre a varázslatot, és véget érjen a rémálom.
Sommásan tényleg azt tudjuk csak mondani, hogy ha az idősb színészgenerációkban csak negyedennyi szufla lenne, tejjel-mézzel folyó kánaán lenne a magyar színiélet. És aki szereti az efféle sűrű, borzongatóan vicces és viccesen borzongató kétfelvonásosokat sok zenével és
sok gyönyörű fiatallal, váltson jegyet. És idén hagyja a balettet másra.
További előadások: November 24-én 17 órakor, 26-án 11 órakor. December 5-én, 6-án és 22-én 10 órakor.
Ódry Színpad: www.szfe.hu
Fotó: Tóth Simon Ferenc
Szöveg: Fiáth Marianna
