„Azt érzem: ez én vagyok” – Romani Design ruhák küldetésben

2013. február 25.

A Muzikumban tartott roma kulturális ünnepen mutatta be pénteken új farsangi kollekcióját a Romani Design. A márka alapítójának, Varga Erikának célja, hogy a divatot új csatornaként használva őrizze meg a roma kultúrát, és motívumainak kortárs dizájn kreációkba való átemelésével tegye nyitottá és elfogadóbbá a többségi társadalmat. 

Osztolykán Ágnes a kifutón

A színpadon a Roma Hungaricum játssza a bossa novát, az öltözőben már ott sorakoznak a színes ruhák a vállfákon, gazdáikra várnak az arany- és fekete színű cipők a tükrök előtt.  Varga Erika, a Romani Design alapítója az utolsó ruhapróbákat irányítja a bemutató előtt. Eredetileg ötvösnek tanult, 2010-ben azonban népismeret-terjesztői ambícióit új formába öntve divatstúdiót alapított, ahol nem csupán a kreativitását éli ki, hanem a romákkal szembeni előítéletek megszüntetésén is dolgozik. Az üzlet roma és nem roma fiatal értelmiségi vásárlókat céloz meg, a ruhák mellett kiegészítőket és ékszereket is készítenek. Egyes darabok Erika vidéki gyűjtőkörútjain beszerzett eredeti, tradicionális ruhákból alakultak át modern dizájndarabokká.

Identitás, önerő

Balogh Rebeka, Varga Erika unokahúga, roma modellként lép színpadra. Magas, karcsú alakjára a tervező zöld alapon rózsamintás rövid kabátot és bő nadrágot adott. „Amikor Romani Design ruhában nézek végig magamon, azt érzem: ez én vagyok. Annak látszom, aki valóban vagyok.” Erika célkitűzése az is, hogy megismertesse a romákat népük múltjával, nyelvével, hagyományaival. Ennek egyik eszköze a gyerekeknek készített Glinda magazin is. „Mindig is szerettem az etno divatot, bármikor szívesen viselek Romani Design ruhát – mondja az egyik alkalmi, nem roma, modell, Hoffman Sára. – Szociológus hallgatóként egy projekt során azt vizsgáltam, segítheti-e a divat egy kisebbség beilleszkedését. Igen, hidat jelenthet a kultúrák között, és ha a roma motívumvilág modernizálva bekerül az elit divat és dizájn elemei közé, az a roma kisebbség mobilitását is elősegítheti” – magyarázza az ELTE hallgatója.

A divat: híd kultúrák találkozásához

A nézőtér megtelt, a modellek felvonulása után Erika barátai mesélnek a színpadon Romani Design ruháikról. A jogász Csete Lívia fekete, szűk ruhája teljes hosszában a jellegzetes, színes pántlikákkal díszített, a dekoltázs vonalát rózsás szegély keretezi.  „Hordani még jobb a Romani Design ruháit, mint nézni. Receptre írnám fel mindenkinek. Erika ruhái derűt hoznak a téli depressziós napokba, és nem tudok úgy megjelenni bennük, hogy ne kérdeznék meg, honnan valók” – mondja. 
Bak Anita újságíró a visszafogottabb stílust kedveli: szürke, frakkfazonú kabátján csak a halvány rózsaszín rózsák sejtetik a roma inspirációt. Rostás József a Romani Design ösztöndíjasa, fekete zakója gallérján és kézelőjén a díszítés nagymamájának cigánykendőjéből származik. 

Nemzetközi porondon

Nyaranta Varga Erika workshopokat szervez iparművészeknek és más érdeklődőknek, ahol a roma jelképeket inspirációként használva terveznek tárgyakat és ruhákat, illetve szabnak és varrnak. A tervező céljai között szerepel, hogy márkáját nemzetközi szinten is ismertté tegye: volt már divatbemutatója Brüsszelben, Stuttgartban, Bulgáriában, idén nyáron pedig a berlini Textil Art Festivalra és a magyar nagykövetség rendezvényére kaptak meghívást.

Osztolykán Ágnes a kifutón

A divatbemutatón modellként részt vett Osztolykán Ágnes, roma parlamenti képviselő is. „A képviselői esküm letételekor és a Bátor Nők Nemzetközi Díj átvételekor tudatosan viseltem Romani Design ruhát. Egy roma nőn ezeknek a ruháknak jelentése van. Míg egy nem roma lány a más kultúrák iránti nyitottságát hangsúlyozza egy kasmír rózsás ruhával, addig én roma nőként azt üzenem, hogy vállalom a származásom, és büszke vagyok rá. A roma integritás kulcsmozzanatának is ezt tartom: a roma fiatalok akkor tudnak harmóniában lenni önmagukkal és elismerést szerezni maguknak, ha ismerik és büszkék népük kultúrájára.  Varga Erika ruhái, workshopjai ebben sokat tudnak segíteni nekik.”

www.romanidesign.hu

www.glinda.hu


Szerző: Fekete Edina, a Sanoma Médiaakadémia hallgatója

Fotó: Pályi Zsófia