Mi volt életed legmeghatározóbb filmélménye? És melyik az, amelyet bármikor meg tudsz nézni?
A legmeghatározóbb élményem az első filmem, amelyet forgattam: a Glamour. Ott „csapott meg a mozdony füstje”, az a fajta bizsergés, ami még most is elkap, amikor forgatok. Egyébként nem vagyok egy nagy újranézős típus, de azért akad ellenpélda is. A Tágra zárt szemeket például háromszor láttam: először nagyon nem tetszett, aztán elvoltam vele, most meg már rajongok érte.
Van rendező, akinek minden filmjét megnézed?
Stanley Kubricktól mindent láttam (élete során nem volt olyan sok). Minden műfajban alkotott, minden filmje teljesen más, de azért összességében mégis érezhető, hogy egyetlen ember munkája. És pont ez az erőssége.
Van olyan kedvenc könyved, amelyet még nem vittek filmre?
Egyértelműen az Utas és holdvilág Szerb Antaltól.
Ha elmehetnél a világ bármely részére egy olyan előadó koncertjére, aki már nem él, kit választanál?
Nina Simone és Mozart.
Mivel foglalkozol mostanában?
Már vége az évadnak, mégis sűrű napok elé nézek. A Katona Musik, musikk, musique című előadásával vendégjátszunk Csehországban, lesz néhány Jadviga párnája-előadásom is vidéken, aztán az Aglaja című filmmel megyek először a monte-carlói filmfesztiválra (az Aglaja négy díjat nyert a tévés fesztiválon, Ónodi Eszter lett a legjobb színésznő – a szerk.), majd Erdélybe. És ha minden igaz, júliusban újra kamera elé állok.
