Mit jelent számodra a szabadság?
Mint minden fotósnak, nekem is az jelenti a szabadságot, hogy fotózhatok. Illetve a nagypapámmal való különleges kapcsolatom és az a világ, melyben mi ketten vagyunk. Ez a világ a mi képzeletünkre van bízva és senki sem szólhat bele. A fotókon keresztül úgy tudom a kettőnk kapcsolatát megmutatni, ahogyan én azt megálmodom.
Több fotósorozatod alanya volt már a nagypapád?
Igen, ez egy hosszú projekt, lassan 7 éve fotózom a nagypapámat. Mindig jön egy-egy ihlet, és akkor azt mi ketten megvalósítjuk. Valószínűleg ez addig fog tartani, amíg nagypapi él.
Volt valaha olyan extrém koncepciód, melyre nemet mondott?
Soha! A legmeredekebb fotóm róla a Vidámpark utolsó nyitvatartási napján készült, amikor a szeptemberi hidegben nagypapira ráadtam egy atlétát és köntöst, és felültettem az óriáskerékre. De az sem volt semmi, amikor egy pályázatra készítettem képeket és a nagypapi búvárruhában kellett, hogy egy kukában álljon, ponttyal a kezében… (nevet) Még ezekre is igent mondott!
Mi alapján válogattad ki a Marie Claire pályázatára benyújtott öt fotót a nagypapádról?
Azt az öt képet választottam, mely legjobban tükrözi azt az önfeledtséget, egyszerű és nagyszerű kapcsolatot, mely kettőnk között van.
Olyanok ezek a képek, mint egy végtelenített gyermekkor…
Szokták azt mondani, hogy bizonyos kor után elérkezik az ember második gyerekkora – a nagypapi is ilyen.
Mi a legfőbb tanítás, amit tőle kaptál?
A türelem.
